Téma
Fegyelem idézetek
-
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörû, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele." Paulo Coelho
-
Hetvenöt év. Körülbelül ennyit kapnak, ha szerencsések. Hetvenöt évet: hetvenöt tél és hetvenöt tavasz, hetvenöt nyár és hetvenöt ősz. Ha így nézzük, nem is olyan sok, igaz? Hát használják ki! Szálljanak ki a mókuskerékből! Figyeljenek a belső ösztöneikre! Ûzzék ki a szorongásaikat! Éljék boldogan az életüket! Most rögtön, ebben a pillanatban! Nem úgy értem, hogy dobjanak el mindent, és rúgják fel a szabályokat, hanem ragadják meg a szeretetet! Ha kockáztatnak, lehet, hogy tovább élnek. Ha tovább élnek, többet lehetnek a családjukkal. Győzzék le a félelmeiket, szeressenek, ne gyûlöljenek! Fogadják el a másikat! Ebben rejlik a boldogság. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni a másik embert, már nyertünk, ez egészen biztos. Ez a boldogság záloga.
-
Én azt hiszem, a halhatatlanságot nem a halál órájában, hanem az élet folyamatában kell keresni. A halálunk utáni jövő vajmi keveset jelentene nekünk, ha nem élnénk meg a jelenben, ahogy félig-meddig öntudatlanul megéljük azt a kort is, mikor még nem léteztünk. Életünk egyetlen pillanata sem mozdulatlanná dermedt jelen, hanem jövő, jelen és múlt egymásba fonódó szövedéke. A múltról látszólag keveset tudunk, a jövőről még kevesebbet, s mégis hatnak az életünkre: így éljük meg minden pillanatban a halhatatlanságot. Gyurkó László