Téma
Feleség idézetek
-
A testi betegség általában látható tünetekben mutatkozik meg: kiütéssel vagy lázzal jár, esetleg feldagad arcunk, kezünk, lábunk. És mindig kíséri valamiféle fájdalom vagy kellemetlenség, amit a beteg érez, és amiről panaszkodni tud. Az elme betegségeinek, funkciózavarainak azonban nincsenek ilyen könnyedén értelmezhető fizikai jelei. A betegség áldozata a baj lefolyása után szakasztott ugyanolyan lesz, mint annak előtte volt. Gyakran pedig (...) egyáltalán nincsen tudatában betegségének.
-
Az ember lassan megérti a világot, s aztán meghal. Megérti a tüneményeket és az emberi cselekedetek okát. Az öntudatlanság jelbeszédét... mert az emberek jelbeszéddel közlik gondolataikat, feltûnt neked? Mintha idegen nyelven, kínai módon beszélnének a lényeges dolgokról, s ezt a nyelvet aztán le kell fordítani a valóság értelmére. Nem tudnak önmagukról semmit. Mindig csak vágyaikról beszélnek, s kétségbeesve és tudatlanul leplezik magukat. Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait, s élvezni és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése: s ez annyi, mint az öregség és a halál. De akkor ez sem fáj már. Márai Sándor
-
Mindegy, hogy milyen központi idegrendszeri betegséggel küzdesz, dühítő és idegesítő, hogyha a testedet nem vagy képes irányítani, és nem tudod, mi történik benned. Azt szokták mondani, hogy a végtaghiányosoknak meg még nehezebb. Ez fizikai értelemben biztosan így is van. De lelkileg szerintem könnyebb lehet feldolgozni azt, hogy ha egy embernek valamije nincs, mert akkor ösztönösen másképp oldja meg azt a feladatot. Természetesen nem azt mondom, hogy a mindennapi teendők ellátása ilyen veszteségekkel együtt könnyû, de legalább tudja, hogy arra a végtagjára nem számíthat. Míg egy olyan embernek, mint én, akinek megvan mind a négy végtagja, de nem mindig tudja úgy használni őket, ahogy kéne vagy ahogy ő szeretné, az frusztráló és idegesítő is tud lenni. Akarod, de mégsem megy. Kováts Laura Rozália
-
Ha valaki elegendő időt tölt börtönben, idővel ugyanúgy nem tud mit kezdeni a fene nagy szabadsággal, mint egy trappista szerzetes, aki véletlenül bekerül New York nyüzsgő forgatagába. A szerzetes azonban legalább támaszkodhat a hitére, míg egy volt fegyencben csak korábbi bukásai és a börtönélet emléke él - és az a sohasem csituló tudat, hogy ő csak egy "börtönviselt ember", a társadalom számkivetettje.
-
Hallottam már, hogy a szerelmet a tûzhöz hasonlítják. De ez nem igaz. Ha megérintjük a lángot, elkapjuk a kezünket. A fájdalom hirtelen és gyorsan ér, de azután el is múlik. A szerelem olyan, mint a jég. Észrevétlenül kerít hatalmába, lopva telepedik meg a testben, lebontva a védőgátakat, elfoglalva a szervek legrejtettebb zugait is. Nem forrósághoz, fájdalomhoz vagy égéshez hasonlít, hanem inkább egyfajta belső tompultsághoz, mintha maga a szív keményedne meg és változtatná az embert kővé. A szerelem öklébe zár, és olyan erővel szorít, hogy attól sziklák hasadhatnak ketté, hajótestek roppanhatnak össze. A szerelem feltörheti az útburkolatokat, porrá zúzhatja a márványt, lefonnyaszthatja a faágakról a leveleket.
-
A különleges kihívásokkal teli hangulat vagy a feszült érzelmek bármikor összetorlódhatnak. Anélkül, hogy azt kívánnád, hogy ezek az érzelmek szûnjenek meg vagy legyenek mások, mint valójában ebben a pillanatban, megtanulhatod észrevenni, hogy milyen az "idő" benned, és azt, hogy a jelenben tartsd magad, abban, ami valójában történik. Eline Snel