Féltés idézetek

Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem - ki por és féreg vagyok a te színed előtt - udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban. Rákóczi Ferenc

A szülői féltés olyasmi, amit a világ leghatalmasabbjai sem kerülhetnek el.

Egy róka úgy mentette meg a kölykeit a haláltól, hogy amikor közeledtek a vadászok, kirohant a fészkéből, át a nyílt mezőn, s miközben magára csalta a figyelmüket, és szitává lőtték őt - a kölykei elfutottak. Így mûködik az "állati szeretet". Müller Péter

Itt a Betegség! Nem mi engedtük be. Nem mi nyitottunk neki ajtót. Egyszerûen csak átlépett a küszöbünkön, elhomályosította a megszokott, állandóan ragyogó, narancsszínû fényt, és teljesen felcsavarta a fényerőt, hogy mindenki csúnyának és rémültnek látszott. Megszüntette a kellemes fürdőkádillatot, amely az egész lakást belengte, ha az egyikünk fürdött. Eltávolította a nevetést a falakból, kirántotta apa lába alól a szőnyeget, hogy hanyatt esett, és zokogott, mint egy kisfiú, és többé már nem volt apa. Eltüntette a délutáni világosságot, hogy soha többé ne tudjuk, örülhetünk-e az estének. (...) A Betegség rohadtul szemtelen volt. Idegen házba hatolt be, ahol, akár egy káposztaféreg, körbehempergőzött, megrágcsált minket, és növekedett. Amíg teljesen fel nem zabálta anyát. Linn Skaber

Nem szeretett, ki nem féltett. Tóth Kálmán

A hónapokat is elosztották. Adtak nekik nevet. Én abban születtem, ami február. Az egy hideg idő. Akkor hozott a gólya. Anyu azt mondja, egy nagy tóból, de akkor engem a jég alól kellett kihoznia, mert én már tudom, hogy a víz hidegben jég lesz. Nem fagy meg a jég alatt egy kicsi gyerek? (...) És ki teszi őket oda? Az Isten nem teheti. Istennek, aki legfölül van, annak tudnia kell, hogy ez veszélyes. Ezt csak valaki nagyon rossz csinálhatja, és Isten küldi a gólyát, vegye ki a szegény kis gyerekeket, és vigye jó emberekhez, akik megszárítják. Jókai Anna

Az emberiség legnagyobb találmányait a lustaság vagy a félelem hívta életre.

Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni se mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok... és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tûrtem, hogy karjaimba fészkelje magát. Szabó Lőrinc

A virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék. Antoine de Saint-Exupéry

Én úgy képzelem, hogy amikor az Isten teremt bennünket, akkor egy papírból kivág minket ollóval. Így szépen körbevág. Ha valakinek három ujja lesz, vagy nem lesz lába, mikor születik, az azért van, mert Isten az ollóval véletlenül levágta neki.

Mindannyian őrizgetünk titkokat, mert nem akarjuk bántani azokat, akik szeretnek bennünket. Cassandra Clare

Néha nem azért ragaszkodunk túl erősen valakihez, hogy a másikat óvjuk... hanem azért, hogy magunkat védjük. Jodi Lynn Picoult

Hogy elszigeteljük magunkat a véletlentől, kőfallal zártuk körül magunkat, kiköveztük a talajt, villámhárítót állítottunk, törvényeket hoztunk létre, messze előre elterveztük az életünket - évtizedekre, évszázadokra, mégis... Alesz Razanau

Minden öntudatlanul történik. A kígyó levelek közé rakja zöld fiait, és még csak vissza se néz. A fák arany leveleket hullatnak a földre, de ha sárba esnek, nem hajolnak le értük. Isten, anélkül, hogy észrevenné, szerelem nélkül, fájdalom nélkül angyalokat teremt, mint könnyeket a szem. Lucian Blaga

Ahányszor azt mondod a lányodnak hogy csak szeretetből kiabálsz vele arra tanítod hogy keverje össze a haragot a kedvességgel ami jó ötletnek tûnhet amíg bízni nem kezd azokban a férfiakban akik bántják mert annyira olyanok mint te. Rupi Kaur

Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon – csak Isten óv meg a veszedelemtől.

Féltékenységtől őrizkedj, uram! A zöldszemû szörny koncán kéjeleg, Csámcsogva fal föl! William Shakespeare

Féltékenységtől őrizkedj, uram! A zöldszemû szörny koncán kéjeleg, Csámcsogva fal föl! William Shakespeare

Azoknak áll hatalmában leginkább megbántani minket, akiket szeretünk. Csíkszentmihályi Mihály

Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négy karú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajta ütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerûen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemû lénynek nincs szüksége másra, csak hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura: "Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek." És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a föld népességét, de ezzel egyidejûleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést, a fárasztó munkát. Paulo Coelho