Téma
Gyógyulás idézetek
-
Ha felébredek, és egy börtönben találom magam, de észreveszem a nyitott ajtót, akkor nem kell tökölni azon, hogyan kerültem oda. Azonnal ki kell sétálni onnan, és kész. Szerintem, ha bármi rosszat teszünk, lopunk, hazudunk, megcsaljuk az embereket, de elhatározzuk, hogy ezt többé nem tesszük, akkor a világ és az istenek is azonnal megbocsátanak. Feldmár András
-
Nincs sebész, aki kioperálhatná a bûnös szívünket, és kicserélhetné egy bûntelenre; nincs pszichiáter, aki önzőségünkből és indulatainkból ki tudna minket gyógyítani. A tudomány, bár csodákra képes, maga is megváltásra szorul, hisz rosszat legalább annyit szabadít a világra, mint jót. Nincs számítógépes program, ami összeszámlálhatná vétkeinket, és aztán kidobna egy biztos megoldást. Még a valaha élt legnagyobb elmék és erkölcsi nagyságok is könnyeket hullattak saját szívük gonoszságai miatt. Mégis van örömhír a világ számára! Van egy jó hír, ami felülmúlja az elmondottakat: JÉZUS MEGVÁLT! Egyedül ő képes erre, senki más. Reinhard Bonnke
-
Olyan könnyen mondjuk ki: ha lebénulok, vagy ha rosszabbodik az állapotom, akkor már nem akarok többé élni, de legtöbbször egészségesen húzzuk meg ezt a határt. (...) Csak akkor láthatjuk, meddig szeretnénk elmenni, amikor megtörténik velünk az, amitől előtte annyira féltünk. Ha pedig végül eljön az idő, akkor ez a határ kitolódik.
-
Az új technológiák végre lehetővé teszik majd, hogy az egészségügyi szakemberek inkább a betegre mint emberre összpontosítsanak, ahelyett, hogy idejük nagy részét a kellő információk felkutatására fordítanák. Így azt tehetik, amihez a legjobban értenek: szakszerûen gondoskodhatnak a betegekről. A betegek pedig aktív, egyenrangú partnerek lehetnek a gyógyulási folyamatban, és nagyobb felelősséget vállalhatnak saját egészségükért. Meskó Bertalan
-
A hitéért irigylem. Ha azt mondanám neki, hogy irigylésre méltó a hite, megrázná a fejét, s azt felelné, hogy nem hitről van szó. Világnézetről, életérzésről, meggyőződésről. Mindegy, minek nevezi. Jó volna, ha bennem is volna belőle... Tartalmat adna, értelmet mindennek, még a veszélyek vállalásának is. Ahogy neki. Nem tudom, melyikünk az egészséges ember. Talán én vagyok a beteg. Ki lehet-e gyógyulni az én semmibensem-hivésemből? Lehet-e még egyszer talpra állni, levetni a kérdőjeles szemüveget, és úgy fogadni mindent, ahogy jön, amilyennek látszik, nem morfondírozni rajta, hogy mi rejlik mögötte? Jó volna még egyszer... Szilvási Lajos