Halál idézetek

Nem szeretnék élni, eleget éltem már, a halál csak megnyugvást hozna a számomra. Ha meghalok, nem kell többet aggódnom mindenféle csip-csup dolog miatt, nem kell főznöm és mosnom az uramra meg a fiúkra, nincs fáradtság, nincs fájdalom; ha meghalok, nincs más, csak a nyugalom, még annál is nagyobb nyugalom, mint kislánykoromban. Jü Hua

Elpusztulok sértődötten, úgy loccsanok szét részecskéimre, mint egy földre hulló könnycsepp. És mindez születés számomra, nem fájdalom. Nem félelem. Valami, amire megfelelő szót keresnék, de nincsen. Állandó kilátás a kilátástalanságra. Gerlóczy Márton

Sok bátor ember képes értékes életet élni, elfogadva fajunk és Naprendszerünk jövőbeli halálának lehetőségét. Sokan mások azonban - talán az emberiség túlnyomó többsége - nem képes elviselni ezt a gondolatot. Vágynak a halhatatlanságra, és a vallás kielégíti ezt a szükségletüket. Sokan azonban nem töltik álmatlanul az éjszakát azon aggódva, hogy mi lesz öt-, tíz vagy tizenötmilliárd év múlva. Õk az életet érdemesnek találják önmagáért, itt és most. Paul Kurtz

A gondolatok kifogytak tőlem, mert csak egy gondolat, hatalmas, mint a halálos fájdalom, elfoglaló, mint a kívánkozó reménység, erős, mint az érc és édes, mint a mennyei gyönyörûség, egy gondolat maradt meg nékem, és ez a gondolat - Õ. Kármán József

Két véglet: kizárni az értelmet, csak az értelmet fogadni el. Blaise Pascal

Az empátia - amikor nemcsak érted, de érzed is, mit él át a másik - szép dolog, ám egyben megbízhatatlan és rövidlátó hozzáállás is.

Halálunk éppúgy mindennek a végét jelzi számunkra, mint ahogy születésünk minden­nek a kezdetét jelenti. Miért is egyaránt esztelenség sírni azért, mert száz év múlva nem fogunk élni, vagy ríni azért, mert száz évvel előbb nem éltünk. Michel de Montaigne

Ha szeretsz valakit, az sosem érhet véget. Továbblépünk, mert muszáj, de az elhunyt a szívünkben marad.

Mit ér a könny s mit ér az ember, ha úgyis meg kell halni egyszer, s elvész a szó és nem marad csak egy tenyérnyi hely a föld alatt, rothadó hús, szétfoszló csont: Voltam. Éltem. Meghaltam. Pont. Wass Albert

Minden halál értelmetlen és céltalan, barátom. Egészen addig, amíg az élők értelmet nem adnak neki.

Lehet valamit akargatni, akarni, és lehet AKARNI. Vannak holtpontok az életünkben, amikor padlóra kerülünk. Úgy érzed, hogy nem megy tovább. "Túl nehéz. Nem bírom" - ezek a gondolatok kavarognak a fejedben. Jó szó a "holtpont", mert ilyenkor valami tényleg meghal bennünk: a hit vagy a hitetlenség. Akiben a hit hal meg: föladja. Akiben a hitetlenség: folytatja tovább és megnyeri a csatát. Müller Péter

Néha úgy érzem, hogy semmi nem tart fenn. Lehúznak a napok és fáj, de tudom, túlélem.

Azoknak, akik bejárták a depresszió sötétlő erdejét, és megismerték érthetetlen kínjait, a szakadékból való visszatérés némiképp olyan, mint a költő felemelkedése, aki fokról fokra botladozik elő a pokol fekete mélységeiből, s végül kiér a "világos világra".

A fájdalomnak idő kell, a halál pedig lerohan bennünket; min­den jel arra vall, hogy semmit sem érzünk. Csak a közelgése félelmetes. Michel de Montaigne

Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb. Irvin David Yalom

A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált. Salvador Dalí

Megérteni annyi, mint megbocsátani. Ernest Hemingway

Néha nem is az a legnehezebb feladat, hogy túléljük a gyászt, hanem hogy elfogadjuk és túllépjünk rajta. Karen White

Az életben örökké valamivé leszünk. Ha valaki úgy tartja, ő lett valamivé, az azt jelenti, hogy halott. Christian Friedrich Hebbel

Az emberi élet - úgy érzem - csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor "belehalunk" egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat. Pilinszky János