Halál idézetek

Nem azzal győzöd le a halált, hogy halhatatlanná válsz, hanem azzal, hogy elfogadod a létezését.

Fura, hogy a halál mindig bûntudatot vált ki. Sokszor észrevettem. Az ember magát vádolja, azon töpreng, mit kellett volna tennie, faggatózik, vajon ő hibázott-e, titkos magyarázatokat keresgél. (...) Ha ilyesmibe botlom, csak azt javaslom az embereknek, hogy éljék tovább az életüket, és amennyire lehet, fordítsanak hátat a múltnak.

Valahányszor új napsugarat látok, egy falevél friss zöldjét vagy egy bimbózó virágot, anyámra gondolok és arra, hogy talán nem lesz már itt, hogy mindezt ő is újra lássa. És a következő napra gondolok, a következő évre, amikor majd az élet megújul, mintha nem lenne emlékezete. A világ megy tovább, én is élek tovább, csak ő nem.

A halottak az ítéletekből, az élők a szeretetből élnek. Elias Canetti

Az élet értelme kihuny, ha kihuny a gondolat, s csak az ismétlés marad!

Mi magunk vagyunk a világ, melyet teremtettünk, és amikor megszûnünk létezni, velünk megszûnik a velünk megteremtett világ is; és akik tudják, hogy a saját világuk utolsó napjait élik, azoknak a halál egészen más. Minden valóság elpusztulása olyasmi, amihez semmilyen beletörődés nem elég.

Minden ember értékes, akit eltemettek. Nem lehet helyettesíteni. Törékeny, halandó, ember. Pont, mint te.

A rossz megtapasztalása szükséges ahhoz, hogy elfogadhassuk a rossz létezését. Csontos Márta

Aki temetésen sír, nem csupán a saját halálát siratja, hanem az egész világ pusztulását, mivel minden véget ér, és végül nem marad semmi. Jón Kalman Stefánsson

Élni annyi, mint folytonosan születni. A halál az utolsó születés. A szemfedő utolsó pólyánk. Marcel Jouhandeau

Ím, itt a válasz: élek, vagyok, Fáradtan, fájón, ahogy lehet, De élek s úr fogok maradni Tenger, sors s mindenek felett. Ady Endre

Minden csak hiábavalóság, por, vagy még annál is rosszabb: káprázat. Csak egyetlen nagy, valóságos dolog van a világon: a halál. Boleslaw Prus

Aki elment, nem jön vissza és nem mehetünk utána. Az élet megy tovább.

Bánta is ő az esőt, maradt volna, míg bőrig ázik, úgy érezte, nem számít semmi, mintha élete beleolvadna a közeli és szinte kívánatos megsemmisülésbe. Új, ismeretlen érzés volt ez a különös, szelíd közeledés a halál felé. David Herbert Richards Lawrence

Sejtem, tudom, hogy nincs halál!... Amint lejár a földi élet, A láthatatlan tûz: a lélek Lobogva más csillagra száll. Ábrányi Emil (ifj.)

Azt mondják, hogy a súlyos veszteség utáni első év a legkritikusabb. Ez eufemizmus; a veszteség az őrület saját jogú hajtása, és nincs, ami enyhülést hozhatna ellene. Nem lehet megúszni; a gyászon csak egyetlen módon lehet túljutni: meg kell élni. Felkelni minden reggel, arra várva, hogy mikor fekhetünk már le, aztán megismételni ezt, újra és újra. Amíg egy szép napon arra nem ébredünk, hogy partot értünk.

Az út, a végtelen és a véges között egy rés, ez a miénk, a halálunk.

Amikor az ember a halállal szembesül, és elhiszi, hogy létezik, az maga a téboly.

A semmi mint fogalom a halálunk után nyer értelmet, mert nem lesz menny s pokol, csak a nagy semmi, amit mi már nem tudunk majd hova tenni, mert nem fogunk gondolkozni, érezni. Nikodém Vanda

Hogy későn bár, felismerem: Nem veszhet kárba semmi sem, Halál, se bûn, se szerelem, Tévelygés, ész és sejtelem. Vas István