Haza idézetek

Igazán otthon csak a szülőhelyén érezheti magát az ember, túl sok lélek járulékos vesztesége, ha máshova telepszik. Cselenyák Imre

Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörû képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz. Nyírő József

Egy dolog, ha a szülőföldet el kell hagynunk: a történelem során rá-rákényszerültek erre emberek. De az, hogy nyomtalanul el is tûnik, egészen más. Akkor mese nincs, megszûnt a számodra meg a gyerekeid számára is. James Powell

Azért jó volna, ha (...) kilencventől olyan hazát tudtunk volna építeni, amilyen például a Zene Háza a Városligetben, ahol nem a víz, hanem a tehetség, a tudás, a szakértelem, az érzékenység, az egymás iránti figyelem és a jóakarat az úr. Háy János

Az egész csak tévedés. Az, hogy itt születtem, itt nőttem fel, hogy itt temetnek el. A nyelv, amit anyanyelvnek nevezek. Az irodalom, amit anyanyelven olvasok. Az, hogy "belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága". Az, hogy szeretem.

A hazafiság nem több, mint hûség egy birtokhoz, egy földhöz, amit nyolcszáz alkalommal hódított meg nyolcszázféle rendszer nyolcszázféle kultúrával, mégis mindig ez a legjobb.

Nem sokra tartom azokat, akik belerántanak minket a bajba; azt se szeretem, ha előírják nekem, kit öljek meg, miért áldozzam az életemet. És mindezt a hazaszeretet nevében. Charlie Chaplin

Egyszer valaki azt mondta, ha túl messze kerülsz az otthonodtól, elveszted a gyökereidet. Ha túl sok embert ölsz meg, elfelejted, hogy ki vagy. Ha csatában halsz meg, az életedet úgy issza be a föld, mint az esőt, és nyom sem marad utánad. De ha ilyen időkben mégis szerelmes leszel, a remény ismét kivirágzik a földön, és az élet megtelik szenvedéllyel.

Hazám jogát meg ne bántsák! Lobogóját le ne rántsák! Mert ha teszik, jaj lesz nékik! Meglátják a világ végit. Zichy Géza

Életét így tengi által; Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája; Õ magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: "Ej, ráérünk arra még!" Petőfi Sándor

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép! Itt ringatták bölcsőm, itt születtem. Itt borúljon rám a szemfödél, itt Domborodjék a sir is fölöttem. Petőfi Sándor

Elköltözöl otthonról, éled az életedet, vezeted a saját üzletedet... de abban a pillanatban, hogy beteszed a lábad a szülői házba, újra gyerek vagy, az ő fedelük alatt élsz, kijárási tilalom van, és kérdések száza záporozik feléd, ha esetleg ki szeretnéd tenni a lábad az ajtón. Teljesen mindegy, hány éves vagy, mindig a szüleid akarnak lenni, mintha nem akarnák észrevenni, hogy kiválóan elvagy nélkülük is.

Hogy szeretlek, hogy imádlak, S te vagy az én örök gondom, Hogy semmim nincs drágább nálad, Oh hazám! oly ritkán mondom. Tóth Kálmán

Az ember csupán egyetlen esetben hagyja el önszántából a hazáját: ha élete veszélyben van. Olyankor nem számít a szüleink sírja, nem számít a házunk, nem számítanak a jószágaink. Menni kell, futni, mert az életünknél semmi sem drágább.

Mi a hazaszeretet, ha nem azon jó ételek emléke, melyeket gyermekkorunkban ettünk? Lin Jü-tang

Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk! Mindegy, hogyan, és mindegy, milyen áron! Nem akarunk örökké bujdokolni ezen a zord, otthontalan világon! Ha kell, gyalog is, éhesen, vacogva, tépett lélekkel és halálra váltan: csak otthon legyünk egyszer a hazánkban! Wass Albert

A legsajgóbb, leggyötrelmesebb kérdés annak a szívnek a kérdése, aki tudni szeretné: "hol érezhetném otthon magam?" Albert Camus

Mindenki magyar, aki ebben az országban él, és magyarul beszél, és a közösséghez akar tartozni (...). Ez a fajta befogadás ebben az országban régen mûködött. A 21. századra felejtettük el, amikor fantasztikus technikai eszközök állnak rendelkezésünkre, amikor olyan gyors autók meg repülők közlekednek, hogy már nem is tudjuk, milyen gyorsan lehet menni, csak éppen a tudatunk, az emberségünk, a szívünk nem követte ezt az utat.

Mindig úgy érezte, köze van a folyóhoz, részt akart venni az életében, lefolyni, mint az az ezernyi minden, amit a folyó magával sodort. (...) Cavan megyében még keskeny és gyors, csak később lassul és szélesedik ki. Útközben minden lemorzsolt földdarabbal magával visz egy kicsit az adott hely, az adott megye titkaiból, lelkéből. A mellékfolyói - mint egy-egy artéria, melyet az ország lüktetése tart mozgásban - mind elhozzák, és izgatott suttogással adják tovább a titkaikat, hogy az egész végül elvesszen, összekeveredjen a világ többi elsuttogott reményével és megbánásával az Atlanti-óceánban. Cecelia Ahern

Akár a hajó, amely a kikötőben állt, és pallók kötik a szárazföldhöz, én is úgy kötődtem a családomhoz, a hazámhoz, sőt számos szokásunkhoz is (...). De ahogy a hajó legénysége is fölszedi a horgonyt, és lassan, de biztosan távolodni kezd a parttól, én is elvágtam a kötelékeket, amelyek az általam ismert világhoz rögzítettek. Rahaf Mohammed