Téma
Házasság idézetek
-
Egyszer azt olvastam, hogy a szerelem olyan, mint a rózsa: a virágszirmokat csodáljuk, de a tüskés szár tartja magasan és életben. Szerintem a házasság is ilyen. Ahogyan az apám mondta, azok a legértékesebb dolgok az életünkben, amelyekért megküzdünk. És végül, ha jól végezzük a dolguk, a szárat többre fogjuk értékelni, mint a virágot. Richard Paul Evans
-
A férfi csak kétféle használatra jó. Vagy férjhez menni hozzá, s hûséggel, szerelemmel, jósággal, odaadással mellette maradni a szeme lehunytáig, hogy még az utolsó percében se gondoljon egyebet, mint azt, hogy "én drága jó feleségem!"; vagy pedig egy napra vagy egy órára elővenni, azután kirúgni és kiszellőztetni a szobát, s jól megmosakodni. A férfiak hitványságánál csupán a nők aljassága nagyobb. Krúdy Gyula
-
Sokan élnek megszokásban. Érzelmileg leválva. Ismeritek a Pilinszky-mondatot: az ágy közös, a párna nem. És csak kötelességből vannak együtt. Nincs holtomiglan, csak az egyház tanításában. A kölcsönös, lassú, észrevétlenül haldokló házasságban mintha már nem volna semmi új. Ettől még lehet élni. Látni az egyik arcán, a lélegzetén érezni, hogy akarja. De nem teheti meg. Mert a körülmények. Hány ilyen helyzet van, s milyen átkozottul gyûlöletes. S nem tudom, hogy mi is a bölcsesség. Meg hogy egyáltalán érdemes-e annak lenni. Amikor a szíve a gyomrában ver, és a másikban mindig fiatalabbnak látja önmagát. Tisza Kata
-
Amikor egy férfi beleszeret egy nőbe, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek nő - sőt, tökéletes! Úgy szeretem, ahogy van, és remélem, soha nem változik meg!" (...) Amikor viszont egy nő beleszeret egy férfiba, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek ember, de egy kicsit dolgozni kell rajta." Ez csírájában hordja a katasztrófát. Az eltérő elvárások mindig konfliktushoz vezetnek.
-
- Nem merő gyötrelem, autodafé a házasság? - kérdi. - Azt hittem, az összezártság megmérgezi, elöli két ember viszonyát. (...) - Ilyesmiről nem tudok beszélni. Amit te összezártságnak nevezel, azt én összetartozásnak érzem. Valamikor átkozottul féltem szerelemtől, frigytől. Olyannyira, hogy hinni se mertem örömeimet. Még most is hunyorgok a csodálkozástól, ha arra gondolok, milyen elképesztően jó pasassal élek. Vavyan Fable