Hiány idézetek

Magam vagyok és csak magányra vágyom, magamra hagyott társam és szerelmem, magam vagyok, nincs hû uram-barátom, magam vagyok, haragomban, hevemben, magam vagyok tikkadtan-elepedten, magam vagyok, hogy nálam senki jobban, magam vagyok hívemtől elhagyottan.

Mindenki otthagyja az embert. Talán nem mindig fizikai értelemben. Hanem érzelmileg. Dennis Lehane

A szegények megfosztódnak sok mindentől. A legrosszabb, hogy az élményektől is. Azoktól a mérföldkövektől, ünnepektől, amiben ők az ünnepeltek.

Ha az ember beteg és magatehetetlen, könnyen magányosnak érzi magát. Nem tud egyedül megfordulni az ágyban, nem tud egyedül kiülni a székre, nem tud telefonálni, nem tud válaszolni az e-mailjeire. Nem elég, hogy át kell élni ezt a nyomorúságot, még az ember méltóságát is kikezdi.

Az emberben folyton összegyûlnek kóbor, névtelen fájdalmak, melyek mindig keresik az arcukat, és felnagyítják a fájdalom valódi alakját. Moldova György

Mintha nem is a valóság lenne. Mintha az életem nem is lenne igazi, ha te nem vagy benne, de te benne vagy, és megosztom veled.

Mint a villám tépte, magányos fenyő, Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő, Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér, Otthont, házat, hazát, nyugalmat már többé nem remél. Ismerős Arcok

Mi haszna neki a csillagokat nézni, ha nem tud velük beszélni? Valami nagy teher úgy nyomja a szívét, valami nagy sebben úgy vérzik a lelke. Tán ha kiönthetné azt a nagy keserûséget, ha elpanaszolhatná, megkönnyebbülne utána. De amilyen nagy a puszta, olyan üres. Jókai Mór

Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved. Clara Sánchez

Az üres vágyakozás mit sem ér. A szavak és a gondolatok nem változtatnak meg semmit. A valóság kemény és kérlelhetetlen, és mit sem törődik azzal, hogy mit gondoltok, éreztek vagy mondotok róla. Vagy legalábbis nem volna szabad neki. Szembenéztek vele, leküzditek a nehézségeket, és élitek tovább az életeteket.

Aki hat, nyolc vagy éppen tizenöt év után tér vissza egy családba, egy utcába, városba, légüres térbe pottyan, ahol nem is tudom, hogy van-e az újrakezdésnek vagy a folytatásnak bármiféle reális esélye. Bodor Ádám

Nélküled semmi sem lenne többé ugyanaz: sem az öröm, sem a bánat, sem az élet. A siker nem érne semmit, a dicséret üresen kongana a magány végtelen, szenvedéssel teli alagútjában. A kihívások jelentéktelennek, értelmetlennek tûnnének, az akadályok pedig leküzdhetetlennek.

Csak rád van szükségem. Érzed, ahogy dobog a szívem? Minden dobbanás érted szól. (...) Elveszítem az önuralmam, amikor veled vagyok. Olyan, mintha a vér az ereimben hirtelen felforrósodna. (...) Olyan, mint egy drog.

Elengedni békében, aki menni készülődik, erőt kívánó tudás. Vagy tett? Ki tudja. De elviselni, hogy üres az ágy, hogy nem tudod már felültetni... Hogy nem kell senkinek a tálcán a kávé. (...) Hirtelen szabad vagy. Most már csak ezt kell elviselni. Ezt a rád zuhanó, nagy, üres szabadságot. Schäffer Erzsébet

Az amorális szót, ahogyan én értem, a céltalannal lehetne helyettesíteni. Olyasmi, hogy ide-oda hányódni, minden értelem nélkül. Ezt nevezem én a morál hiányának. Jaroslaw Iwaszkiewicz

Szükségem van rád... nem a szépségedért. Nem a mosolyodért, a nevetésedért. Nem a jókedvedért, az érintésedért. Nem azért, mert csodálatos veled a találkozás. Nem a tópartért, nem a templomért, nem az ölelésért. Nem a közelségért. Nem csak ezért. Hanem a rossz kedvedért, az aggodalmaidért, a fájdalmaidért. A fáradtan is szép arcodért. A szúrásodért, a kemény szavakért, a távolságért. Mindenért. Mindenért, ami te vagy. Csitáry-Hock Tamás

Szerelembe esni (...) olyan érzés, mintha az ember nem férne el a saját bőrében. Fredrik Backman

Ahogy szûnik a varázs, múlik a szerelem, s végül olyan fénytelenné és üressé válik, mint egy villanykörte, mely nem kap már áramot. Sötét lesz. Hideg. S akire egykor úgy néztél, hogy meg tudtál volna halni érte, most idegen lesz, közömbös ismerős - egy másik ember. Müller Péter

A semmivel naponta szembenézek. Didergő meztelen szivem nem védi rég igézet. Ember vagyok. Szem és tudat, ki lát, hall, érez, eszmél. Tudom, hogy sokkal boldogabb, ha együgyûbb lehetnék. Légy ölelő part, menedék veszendő életemben, kevés, ha nem lehetsz elég, de mégse hagyj el engem. Lator László

Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél. Müller Péter