Téma
Hit idézetek
-
Ha azt képzeled, hogy beteg vagy, az is leszel! Ha hiszel a gyógyulásodban - de igazán hiszel -, meggyógyulsz. Ha hiszel magadban és a jövődben, a hited anyaggá formálja a láthatatlant, és élhető jövőt írhatsz magadnak. De ha mások hipnotizálnak, akár tönkre is tehetnek! Olyan káprázatokba hajszolnak, melyekbe belealjasulsz. Te is árthatsz önmagadnak, és mások is neked. A képzeleted erejével magadra idézhetsz egy olyan vacak életet, melyet nem szívesen élsz. Müller Péter
-
Zûrzavar és hit, ez a kettősség uralkodik az életünkön, attól a pillanattól kezdve, hogy megérkeztünk, nem csak ebben a városban, hanem ebben a világban, ebben az életben. Attól a pillanattól kezdve, hogy újszülöttként kinyitjuk a szemünket, olyan zûrzavarral szembesülünk, amit meg sem érthetünk. És hogyan reagálunk? Mi az első hang, amit kiadunk? Felsírunk. Válaszokért könyörgünk, még mielőtt szavaink lennének ahhoz, hogy kérdéseket tegyünk föl. Így kezdjük utunkat ezen a világon: rémülten, összezavarodva, és így keresünk, és küzdünk, és botladozunk a zûrzavarban. Az egész életünket azzal töltjük, hogy annak jeleit keressük, hogy valahol, valahogyan ennek az egésznek van valami értelme és célja. Aztán egy nap megtaláljuk a hitünket. A hitünket, miszerint mindannyian Isten titokzatos tervének részeként vagyunk itt, ezen a világon, ezen a helyen. A hitünkkel megértjük, hogy a zûrzavar az értelem, és a keresésben, a küzdelemben rejlik a cél.
-
Nincs több okod azt hinni, hogy a te hited igaz, mint bármelyik másik hívőnek. Természetesen tudsz idézni fejezeteket és verseket, mint ahogy azok is tudnak, akik másképp értelmezik a hitbéli dolgokat. Ilyen a fejezetek és a versek természete: alá lehet támasztani velük szinte bármilyen értelmezést, amivel az ember előhozakodik. Greta Christina
-
A természet feletti növekvő uralom végső soron szükségszerûen vonja maga után a vallás fokozatos visszavonulását, korábbi pozícióinak feladását. S bármilyen okos taktikával is törekednek erre, a világosság és sötétség kontrasztja nem tüntethető el. A játszma vége nem lehet kétséges. Világos lép - és győz.
-
Arcátlan vakmerőség azt képzelnünk, hogy mindig meg tudjuk mondani, mi a jó vagy rossz a páciensnek. Valami talán tényleg rossz számára, de mégis megteszi, amiért aztán lelkifurdalást is érez. Ez az illető számára - gyógyászatilag nézve, tehát tapasztalatilag - nagyon jó lehet. Talán meg kell élnie a rosszat, elszenvedve annak hatalmát, mert csak így képes végre feladni másokkal szembeni farizeusságát. Talán maga a sors vagy a tudattalan, avagy Isten - nevezzék, ahogy akarják - kénytelen amúgy jó alaposan elgáncsolni, belelökni a mocsokba, mert csak egy ilyen erőteljes élménynek lesz foganatja, ez segít levetkőzni gyermetegségét s teszi érettebbé. Carl Gustav Jung
-
A vallás szolgája behatolhat a legintimebb családi körbe: születés, házasság, halál, mindenütt ott van, s szava akkor fogja meg az ember kedélyét, amikor az a legbefolyásolhatóbb. A tudomány embere legfeljebb a fórumra állhat, de legtöbbször csak a hideg betû segítségével közölheti igazságait. S milyen különbség a hangban: a vallás határozott, kinyilatkoztató, csalhatatlan, apodiktikus, a tudomány óvatos, önmagát kritizáló, kétkedő, hipotetikus. Egyenlőtlen fegyverekkel vívjuk hát a küzdelmet. S mégis napról napra jobban tért hódít a tudomány világfelfogása, úgy, hogy mind hangosabban hallatszik ki a csata zajából a vallás könyörgése: béküljünk ki, egyeztessük ki a tudományt a vallással.