Téma
Jegyesség idézetek
-
Cseppet sem hiányolom az anyakönyvezett szerelmet. Sosem vágytam háztartásügyi karrierre, nem leszek dinasztiaalapítók utódainak hordozórakétája, és a bébiszitteri ambíciók is hiányoznak belőlem. Gondolom, ezzel minden eddigi eretnekségemet felülmúltam! Ha majd egyszer, netán levetem a pártát, nem azért fogom levetni, mert a társadalom nevû képződmény ezt várja el tőlem, gyereket sem nemzetem és egyházam javára szülnék, valamint azért sem, hogy általa végre megkéressem a kezem, hisz a párta nem fogamzásgátló. Vavyan Fable
-
Ez a baj a mai világban. Az asszonyok terhesek. Figyeled a szót? Terhes nekik az állapotuk. Nem is csoda, hogy hánynak három-négy hónapig, mint a Murányi kutyája, meg koraszülött lesz a gyerek, meg farval jön ki belőlük. Akinek gyereke lesz, kislyányom, az áldott állapotban van. Áldott, mert életet ad. Ara Rauch
-
A mecsetben mondott ima nem más, csak szándéknyilatkozat, amit jóhiszemûen, mindenki előtt teszünk, olyan, mint a csónak, amit az ember a parton előkészít a vízre bocsátásra. Igazán csak akkor válik el, hogy mit ér, mikor elkap az első vihar a nyílt vízen. Akkor kit érdekel már, hogy jól nézett-e ki a csónak a parton? Ilija Trojanow
-
Fiatalon férjhez menni olyan, mint fogadni egy lóversenyen, ahol nem ismered a lovakat. Fogalmad sincs, milyen adottságokkal, hajlamokkal, képességekkel rendelkeznek a versenyzők. Ráadásul, ha túl korán házasodsz, még azt sem tudhatod, hogy olyan párt választasz-e, aki hosszú távon is versenyképes lesz a számodra.
-
Érdekes... egytől egyig az összes volt barátom megnősült. Együtt vannak velem, szakítunk, aztán megnősülnek. Felhívnak és megköszönik nekem, hogy megtanítottam őket szeretni. Hogy hála nekem, tisztelik és becsülik a nőket... Meg tudnám őket ölni! Miért nem engem kértek feleségül? Nemet mondtam volna, de eszükbe sem jutott. De én vagyok a hibás, mert soha nem éreztem még, hogy megtaláltam volna az igazit... soha...
-
Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól. "Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tûzni." Paulo Coelho