Téma
Jövőkép idézetek
-
Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elûzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.
-
Amikor megszülettem, a köldökzsinór rá volt tekeredve a nyakamra, a két karomra és az egyik bokámra. Anyám mesélte, hogy az orvos abbahagyta a szülést, és elkezdett röhögni. Ha valaha hagytam volna, hogy valami az utamba álljon, már rég nem élnék. Azt, amit mások úgy neveznek, kudarc, nekem az az élet. Reggeli. És én addig nem megyek el, amíg ki nem ürül a büfé.
-
Először felfogta a sorsát - majd megkísérelt lázadni -, s most egyszer s mindenkorra beletörődött. Olyan fájdalmas, szelíd és oly szép volt ez. Sírt - csendes, fullasztó sírással -, sírt, hogy egész teste reszketett belé. Oly kimondhatatlanul szerette mindazt, amit most itt kell hagynia. A napot, a füvet, a földet. Mind, mind az embereket. S attól, hogy tudott már sírni és szeretni, nagyon boldog lett. Nem volt már benne szemernyi keserûség sem - többé nem félt a hosszú álomtól. Annyit tudott csak: mindaddig, míg egy szikrányi élet lesz benne, kinyúl minden létező felé, a kedves és gyönyörû világ felé, a titokzatos és csodálatos élet felé. Tudata utolsó rezdülésével is ezeket érzékeli majd: a földet, a fákat, a madárdalt és az ég kékjét. Mika Waltari
-
Lehetsz világelső a szakterületeden, megalkothatod a pályád csúcsát jelentő úttörő, korszakalkotó tanulmányt, amelyet a paleontológia, a fizika, a számítógép-tudomány, az orvostudomány, az igazságügyi orvostan és a geológia legdöbbenetesebb felfedezéseit megjelentető legrangosabb tudományos folyóirat publikál, hogy páratlan betekintést engedjen számunkra a több millió évvel korábbi múltba, és akkor is fennáll a veszélye, hogy jön valaki, és odaveti: haha, na ne!
-
A birtoklás vágya (...) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében. Friedrich Nietzsche