Téma
Jövőkép idézetek
-
Ha valaki eléggé elkeseredett ahhoz, hogy önmaga elpusztítására szánja el magát, akkor ahhoz is elég kétségbeesett lehetne, hogy találékonyabban, szélsőségesebb, szokatlan módon vessen véget a problémáinak: lépjen ki a testéből éjfélkor, vagy szálljon fel egy Új-Zélandba tartó hajóra, és kezdjen mindent elölről - csináljon bármit, amit mindig is szeretett volna, de nem mert. Richard Bach
-
Ha valaki sokat ír, sok helyen próbálkozik megjelentetni, és sehol nem fogadják, vagy nem jó szívvel fogadják, az gyanús kell, hogy legyen. Azt jelenti, hogy valami miatt mégsem kell rá olyan nagyon figyelni. Feltehetően nem csak a sokat szapult intézményrendszerben vagy a szerkesztőkben van a hiba. Arra érdemes törekedni, hogy csináljunk valami olyat, amire már nem tudja azt mondani a szerkesztő, hogy nem közlöm, mert akkor azt fogja érezni, hogy kimaradhat valamilyen, akár később irodalomtörténetivé is váló folyamatból, de legalábbis megfosztja az olvasókat valami ínyencségtől. Lapis József
-
- Nem is értem, miért jöttél úgy ki a sodrodból pusztán azért, mert (...) azt mondta, hogy csúnya vagy és vörös hajú. Tőled is elégszer hallom. - Óóó, de micsoda óriási különbség van aközött, ha az ember maga mondja, vagy mások szájából hallja! (...) Lehet, hogy az ember tudja, hogy így van, de azért titkon reménykedik, hogy mások talán az ellenkezőjét gondolják róla. Lucy Maud Montgomery
-
Nem szabad haraggal lefeküdni. (...) Ha kedvesünk az éj leple alatt váratlanul távozna az élők sorából, a következő éveinket nagyban befolyásolná az a körülmény, hogy milyen hangulatban feküdtünk le aznap este. Ehhez hasonlóan, minden egyes alkalommal, amikor kilép az ajtón, jusson eszünkbe, hogyan éreznénk magunkat, ha sosem térne vissza. Bocsánat, hogy ilyen morbid dolgokról beszélek. Persze nem szeretném, hogy naponta ezen rágódjunk, csupán azt javaslom, hogy ösztönösen mindig úgy váljunk el tőle, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást.
-
A nőknek az évszázados elnyomás miatt más lett a testük. Ritkán szólalhattak meg, ezért a beszélt nyelvet testnyelvvé alakították át. Keveset mondanak ki szavakkal, annál többet a szemükkel, a kezükkel, a járásukkal, a testi odaadással vagy elutasítással. Nem véletlen, hogy a nők figyelmesebben hallgatják a másikat, mint a férfiak. Érzékeny a fülük a hangok árnyalataira is. Rafik Schami