Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
Micsoda szánalmas klisé az, hogy "emlékeimben örökké él". Él? Hisz pontosan azt nem teszi! Mintha úgy gondolnánk, mint az ókori egyiptomiak, kik balzsamozással remélték megőrizni halottaikat. Hát semmi nem győz meg bennünket, hogy nincsenek többé! Mi az, ami megmaradt belőlük? Egy holttest, egy emlék, (némelyek szerint) a kísértetük. Ugyan, szemfényvesztés, badarság! Mindhárom a halál szinonimája. Clive Staples Lewis
-
A beszélgetés egyesít bennünket. Mindannyian sokat tudhatunk arról, milyen norvég halásznak vagy nigériai taxisofőrnek, nyolcvanéves apácának vagy vakon született, ötéves fiúnak, sakk-nagymesternek vagy prostituáltnak vagy vadászpilótának lenni. Összehasonlíthatatlanul többet tudhatunk minderről, mint arról (ha egyáltalán), hogy milyen lehet delfinnek, denevérnek, vagy éppen csimpánznak lenni. Mindegy, mennyire különbözőek is vagyunk egymástól mi, emberek, szétszóródva a földön, képesek vagyunk felderíteni különbözőségeinket, és ezt közölni egymással. Mindegy, milyen hasonlóak egymáshoz a vadállatok, a csordában egymás mellett állva, nem sokat tudhatnak hasonlóságukról, nem is beszélve különbségeikről. Nem hasonlíthatják össze észrevételeiket. Daniel Dennett
-
Ha a szöveg vers, regény (...), akkor gyakran előfordul, hogy a versengő értelmezések nagyjából egyformán elfogadhatóak, és nagyon is nyitott kérdés, hogy melyik a legjobb, vagy melyik az igazi. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a szerzőt nem tudjuk megkérdezni (...), vagy ha mégis, a válasz nem perdöntő. Mert mi van, ha a szerző momentán csak zavarosan tudja vagy netán elfelejtette, hogy mire gondolt? Sőt a szerző akkor is zavarba jöhet, ha a szöveg vadonatúj, ha épp most mondta ki, mégis kételyei támadnak a tekintetben, hogy mire is gondolt, vagy - és talán ez a legpikánsabb eset - hevesen és őszintén kiáll valamilyen kimondottan másodrendû és egyáltalán nem meggyőző érzelmezés mellett. A szöveg tényleg lehet jobb, mint ahogy a szerző érti. Daniel Dennett
-
Az irodalom az, ami ráébreszti a népet, hogy ő a nép, az emberiséget, hogy az emberiség. Az írók el tudják érni, amire nem képes az orvostudomány: legyőzni a megsemmisülés fátumát. Hőseik bármilyen réges-rég éltek is, örökre a nép részévé válnak, és a halál nem fog rajtuk. Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko
-
Egy tudósnak, klímakutatónak ebben az évszázadban nem csak azért nehéz, mert kivonják a forrásokat a felsőoktatásból. Nem is ez fáj igazán, hanem hogy a közvélemény, a politikusok, akikre rá voltunk utalva, a klímatagadóknak szolgáltatták ki a hazánkat. Általában véve az értelmiség és kivált a kutatók ellen fordultak. Gonosznak bélyegeztek minket, áldozathibáztatás célpontjai lettünk. De az emberek többségével ellentétben én tudok mit felelni a gyerekeimnek, ha rákérdeznek, tettem-e az ember okozta globális felmelegedés megfékezéséért. Tudós kollégáim és én próbálkoztunk, de kudarcot vallottunk. Mégiscsak jobb, mint ha hagytuk volna az egészet a fenébe. James Powell
-
Az a hit és remény él bennünk, hogy mindaz, amit az ember a társadalomban létrehoz, maradandóan értékes és értelemmel teli, túléli és beragyogja a halált és hanyatlást. Az ember és alkotásai nem elhanyagolható tényezők. Maga a társadalom kodifikált hősiességrendszer, ami azt jelenti, hogy a társadalom mindenütt az emberi élet jelentőségének élő mítosza, az értelem dacos megteremtése.
-
Majd, ha már ott álltok egymással szemben, akkor talán magadtól is ráébredsz, hogy egy érintés néha többet ér bármi szónál. Egy gyöngéd érintés. Ha túl sokat beszélsz (akármiről is), miközben semmi másra nem vágyakozol úgy, mint egy érintésre, az megint csak olyan, mintha elszaladnál. Olyan, mintha menekülnél mindkettőtök elől.
-
Az elmúlás tényéhez alkalmazkodni kell, s az ember végtelen találékonysággal terveli ki a tagadás, netán a menekülés különböző útvonalait. Gyermekkorunkban a szülői vigasz, illetve a világi és vallásos hitrendszerek segítségével tagadjuk a halált; később megszemélyesítjük, valós alakká, szörnyeteggé, démonná tesszük. Elvégre ha a halál egy bennünket üldöző démon alakját ölti magára, akár ki is térhetünk előle; és bármilyen rettenetes is ez a halált hozó szörnyeteg, az igazságnál - miszerint saját halálunk csíráit önmagunkban hordozzuk - mégsem borzasztóbb. Irvin David Yalom
-
Mindenkinek megvan a saját igazsága, életfelfogása, csak kíváncsinak és elfogadónak kell lenni. És egyébként nem is kell távoli kultúrákig elmenni, hiszen azonos, vagy hasonló kultúrájú emberekkel sem biztos, hogy egyetértünk. Csak úgy tudunk együtt létezni, ha el tudjuk fogadni a másik embernek az igazságát.