Téma
Kapcsolat vége idézetek
-
Ha tudod, hogy a szüleid emberből vannak, és bizonyos szempontból hazudnak maguknak, akkor azt is tudnod kell, hogy egy csomó negatív töltetet felhalmoznak a saját életükben, és ha azokat megváltoztatni nem merik, akkor rossz szájízzel, a meg nem valósított és feladott álmaik miatti lelkiismeret-furdalással fognak meghalni... és te elfogadod, hogy így is fognak meghalni. Ha nem fogadod el, akkor te is éppúgy a homokba dugod a fejed, ahogy ők is teszik az életük fontos dolgait illetően. Ha viszont elfogadod, akkor azt is elfogadod, hogy végig fogod asszisztálni ezt a folyamatot, fel fogod ismerni, amikor haldoklanak, ahogy azt is meglátod majd, amikor a folyamat vége felé a haldokló jobban lesz, de csak azért, hogy visszajöjjön elbúcsúzni. Akkor veheted a bátorságot, hogy elbúcsúzzál tőlük, és kimondd nekik, amit ki akarsz mondani. Mert akkor már mindegy. A szüleid meg fognak halni - ez tény. Ennek elfogadásával kezdődik a felnőttség. Itt kezdődik az erő. Csernus Imre
-
Sok kezdő írót ismerek, akik beragadnak egy sémába, készen van a könyvük, és ügynökre várnak. Csapdába estek, mert nem engedik meg maguknak, hogy belefogjanak a következő könyvbe, tudni akarják, hogy az előző vajon, "jó volt-e", hogy ők maguk tényleg, "írók-e". Ez a fajta várakozás, nem írás és kételkedés a legrosszabb állapot egy író életében. A tanácsom a következő: ha nem találsz elég gyorsan ügynököt, de biztos vagy abban, hogy a regény készen van, és megosztható a világgal, add ki magad. Add át a mûvedet a világnak. Hadd szóljon! És írj! Szabadság!
-
Az ember, az a kis túlfûtött állatfajta, amelynek - szerencsére - lejár az ideje, egyáltalán, az élet a Földön egy pillanat csupán, amolyan átmenet, következmények nélküli kivétel, ami a Föld össz-karakterét tekintve jelentéktelen; maga a Föld, mint minden egyéb csillag, hézag csupán két semmi között, terv, ész, akarat, öntudat nélküli esemény, a legrosszabbfajta szükségszerûség, a buta szükségszerûség... ? szemlélet ellen valami föllázad bennünk; a hiúság kígyója azt sugallja, "mindez biztosan hamis: mivel fölháborít..." Friedrich Nietzsche
-
Nem mondtuk ki egymásnak, talán még magunknak sem, hogy aggódunk, és rettegünk attól, hogy kimaradunk valamiből, mert már nem a fővárosban élünk, hanem egy isten háta mögötti faluban, ahol jó a levegő, persze, de nem történik semmi, ez öngyilkosság, mert egyszerûen elfelejtenek minket, mi pedig kiszorulunk a városból, a kulturális életből, a társaságból, az idő múlásából és a változásból. Na, és mit csináltok ott vidéken, kérdezték a budapesti barátok, mi pedig nevettünk, mintha bugyuta kérdést hallanánk, mit, mit, hát a fővároson kívül is van élet, feleltük összekacsintva, de közben szorongva néztük egymást, vajon a másik mit gondol, tényleg jó lesz-e itt nekünk, és ha igen, vajon meddig. Czakó Zsófia
-
Mi a becsület? Egy szó. És mi ez a szó, ez a becsület? Levegő. Ez tiszta számvetés. És kié a becsület? Aki szerdán meghalt. És érzi a becsületet? Nem. Hát hallja? Nem. Akkor hát a becsület nem érzékelhető? A halottnak nem. Akkor talán az élőkkel együtt él? Nem. Miért? Mert a rágalom nem szenvedheti. Akkor hát én nem kérek belőle: a becsület csak festett halotti címer; és ezzel véget ér az én katekizmusom. William Shakespeare