Téma
Katonatiszt idézetek
-
Az emberek örökös panaszkodásban élnek. Úgy hordják magukkal a panaszaikat, mint valami személyazonosító jelvényt. Sokak végigsiránkozzák az életüket, hogy az élet mennyire igazságtalanul bánt velük. Felemlegetik a sok szörnyûséget, ami érte őket, a meg nem kapott esélyeket, a sok elszenvedett igazságtalanságot. Talán mindez még igaz is lehet. A legtöbben azonban megfeledkeznek róla, hogy a múlt pusztán emlékként él bennünk. Az emléknek nincs tárgyi létezése. Nem egzisztenciális; tisztán pszichológiai. Sadhguru
-
Mi mindannyian, az összes élőlény ezen a bolygón, az emberek és a négylábúak, a madarak, a rovarok, a hüllők és a halak, mindnyájan elég közeli rokonságban állunk egymással, a köztünk lévő számos különbség ellenére: hisz (...) mind egyformán azon igyekszünk, hogy jó legyen nekünk, se túl meleg, se túl hideg, és valamennyien, kivétel nélkül megpróbálunk vigyázni magunkra, és óvakodni mindentől, ami vág, mar vagy szúr. Hisz mindannyiunkat nagyon könnyû elpusztítani. Ámosz Oz
-
A legtöbb nő háborúnak tekinti a hódítást, s az első megnyert csatától kezdve uralkodni vágyik. Többé már nem dicső hadvezér, hanem rabszolgahajcsár: jogcímeket kohol hozzá, berendezkedik a győzelem kényelmében, s ezzel mind több kényelmetlenséget teremt, amelyek hamar nyomorúsághoz vezetnek. Vavyan Fable
-
A Fennvaló olyan sokfélének teremtett minket: erősnek, gyengének, okosnak, bolondnak, szépnek, csúnyának, szegénynek, gazdagnak. Mind másmilyenek vagyunk, de mind részei ennek a világnak, és otthagyjuk a nyomunkat benne. Ne hidd, hogy csak a nagyok számítanak! A legelesettebben is megfordulhat a világ sorsa.