Téma
Katonatiszt idézetek
-
Az egyenlőség a legnagyobb badarság, amellyel valaha is megkísérelték elkábítani az emberi fajt. Mintha az emberek valóban egyenlőek volnának, vagy egyenlőek tudnának lenni! A lehetőségek egyenlőségéről beszélnek. De miért legyenek egyenlő lehetőségek, ha az emberek nem tudják kihasználni azokat? Az emberek egyenlőtleneknek születnek; mindegyiknek más a jelleme, életereje, esze; és ezt a különbséget a lehetőségeknek semmilyen egyenlősége sem szüntetheti meg. A nagy többség mélységesen ostoba. Miért kapjon egyenlő lehetőséget a hiszékeny, együgyû és bátortalanul gyönge tömeg a jellemes, értelmes, munkaszerető és erős kevesekkel? William Somerset Maugham
-
A kérdés nem az, hogy intelligensek-e a növények (...), hanem az, hogy érző lények-e - a válasz pedig az, hogy igen, azok. A növények nagyon is tisztában vannak környezetükkel. Érzékelik a látható világot, különbséget tesznek vörös, kék, infravörös és ibolyántúli fény között, és a tapasztaltaknak megfelelően reagálnak. Érzékelik az illatokat, és felismerik a levegőben egészen parányi mennyiségben sodródó vegyületeket is. Tudomásuk van arról, ha valami hozzájuk ér, és megkülönböztetik a különböző fajta érintéseket. Érzik a gravitációt, és úgy irányítják növekedésüket, hogy a gyökereik lefelé, a hajtásaik pedig felfelé törekedjenek. Mindezen felül pedig tisztában vannak a múlttal, emlékeznek a régen átélt fertőzésekre és más megpróbáltatásokra, és emlékeik alapján irányítják, módosítják fiziológiai folyamataikat. Hogyan kell megváltoztatnunk a zöld világgal szembeni viselkedésünket, miután felismertük, hogy a növények érző lények? Nos, ők nem személyekként érzékelnek bennünket; számukra pusztán egy vagyunk a külső környezeti hatások közül, amelyek növelik vagy csökkentik életben maradásuk és szaporodásuk esélyeit. Daniel Chamovitz
-
Nem lehet tervezni szerelmet vagy halált, vagy harcot, sem semmi mást. Az egyenlet így szól: Ember plusz Szándék egyenlő Véletlen. Ezt viszont nem lehet elhinni. Tervnek igenis kell lennie valahol, csak bölcsen álcázva, ahogy a jó drámaíró álcázza a cselekményt. A halál pillanatában az ember talán már átlát mindent, s azt mondja akkor: ó, most már értem, miért lépett be az a figura annak idején az első felvonásban. Irwin Shaw
-
Az már megmásíthatatlan törvény, hogy az ember élete során minden örömért valami fájdalommal fizet, és voltaképpen szánalmas kuporgatónak tekintem azokat, akik lemondanak az emberi élet egyébként is oly kevés, etikailag kifogástalan öröméről, puszta félelemből, hogy fizetniök kell majd a számlát, amelyet a sors előbb-utóbb benyújt. Aki a szenvedés garasaival fukarkodni akar, csak húzódjék meg holmi aggszûznek való padlásszobácskában, ott száradjon el lassan, mint egy meddő, gumós növény, amely soha nem szökik virágba. Konrad Lorenz
-
Az igazságot legbelül rejtsd el, egy eldugott sarokban, ahova bezárhatod. Ne a szíved mélyére, mert a szívet mindig fel lehet törni. Az agyadban rejtsd el, leghátul, a legszégyenletesebb titkaid mögött. Amiket soha senkinek nem mondanál el. A szégyen és a bûntudat mögé, melyet inkább meghalnál, mintsem elárulnál bárkinek. Ott lapuljon az igazság apró, kemény magva.
-
Soha nem ismeritek meg annak a virágnak az érzéseit, amelyik kirázza a szélbe minden magját, jóllehet soha többé nem kapja vissza őket. Sohasem ismeritek meg annak a fának a nagylelkûségét, amelyik odaadja gyümölcseit, holott soha többé nem fogja visszakapni őket. Soha nem tudjátok meg, milyen ujjongó örömöt érez az az ember, aki örökre megválik mûvétől. Soha nem tudjátok meg, mit érez a táncosnő, mikor azt a táncát lejti el előttetek, amelyet sohasem adhattok vissza neki. Ugyanígy van a katona is, aki az életét adja oda. Antoine de Saint-Exupéry