Téma
Kutya idézetek
-
Érdemes dönteni, még akkor is, ha nincs hozzá feltétlen kedvünk. Amikor kimondjuk, hogy szerintünk mi is legyen, választásunk felemelő érzést hoz jutalmul, feltéve, ha bele is állunk a döntésbe, magyarán: elköteleződünk annak tartalmi vonatkozásai mellett. No, nem azért, mert biztosak vagyunk benne, hogy a legjobb döntést hoztuk, és azért sem, mert biztosan jól járunk majd, egyáltalán nem; sokkal inkább azért, mert önmagunk maradunk.
-
A gének, amelyek nagyrészt felelősek a személyiség alakulásáért, olykor a tükörképét, ellentettjét produkálják a megelőző konstellációnak; a kalandvágyó ősök félénk, visszahúzódó leszármazottaknak, a szép és daliás szülők fertelmes, korcs utódoknak adnak életet, vagy megfordítva, aljas, becstelen pároknak lehetnek nemes és áldozatkész gyermekeik, hóhér is nemzhet mártírt, botfülûnek is lehet operavirtuóz a sarja, nem folytatom.
-
Mi a rendes? Mi normális? Én lennék az, a szingapúri szállodai szobában fekvőtámaszozó magyar, aki próbálja nem felborítani a sanghaji otthonában kialakított rendet? Vagy a rádióban megszólaló úr, aki naponta beül a kocsiba, fél óra alatt beér az irodába, vacsora után pedig a gyerekekkel focizik, bélyeget gyûjt vagy pasziánszozik az interneten? Nekem úgy tûnik, felesleges egymásra erőltetnünk napirendünket, szokásainkat, nézőpontunkat. Õt valószínûleg ugyanúgy fárasztanák az én hétköznapjaim, mint ahogyan engem könnyesre untatnának az övéi. Ösztöneinket nem választhatjuk és változtathatjuk meg, a minket körülölelő rendet viszont nagyon is.
-
A modern nőknek születésük óta azt mondják, hogy az lehet belőlük, amit csak akarnak. Lehetnek ûrhajósok, vezethetnek internetes céget, vagy otthon is maradhatnak a gyerekükkel, nincsenek többé szabályok, és a választások száma végtelen, és a jelek szerint az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Nekem viszont úgy tûnik, hogy annyira elrontott bennünket ez a nagy szabadság, hogy képtelenek vagyunk választani.