Téma
Kutya idézetek
-
Egyszerûen vannak ilyen napok, hogy úgy érzed, nem lehet kibírni, és egy fél órácskát akarsz csupáncsak magadnak, de megrészegedsz már az első öt percben, és nyújtod, nyújtod az egyedült, a csak magadnak, magadra szánt időt, benyel, húz, és te nem tudsz, nem is akarsz ellenállni ennek a húzásnak, s egyszerre csak azt veszed észre, hogy hoppá, besötétedett, és elmúlt a varázslat. Karafiáth Orsolya
-
Az én generációm már a végét járja, és minden halállal úgy érzem, mintha egy darabot téptek volna ki belőlem. Soha többé nem lesz senki hozzánk hasonló, miután eltûntünk, de persze soha nem lesz senki máshoz hasonló sem. Az elhunyt embereket nem lehet helyettesíteni. Az általuk hagyott ûr betöltetlen marad, hisz minden ember sorsa - genetikai és neurális sorsa -, hogy egyedi személy legyen, a saját úját kövesse, a saját életét élje, és a saját halálával fejezze be életét. Oliver Sacks
-
Fiatal, az azt jelenti: nem ismeri még az életet. Tele van lelkesedéssel. Szenvedélyek kormányozzák. Meggyőződése, hogy a világ hibás alapokon nyugszik s az is, hogy ő van hivatva ezeket az alapokat megváltoztatni, ha csak részben is, egy egészen szûk kis területen. Fiatal, az azt jelenti: ítéletet mond az öregek fölött. Hogy restek. Hanyagok. Önzők és tehetetlenek. Nem látják meg a tennivalókat. Vagy ha meglátják, kényelemből elmulasztják. Érzéketlenek a nép és a nemzet bajai iránt. (...) Mikor elfárad a sok lelkesedéstől, melyről megtanulja, hogy általában meddő és haszontalan, ha nincs meg hozzá az erő, mely kitartássá növelje. De ezt még nem tudja akkor. Csak a fiatalságot tudja és az annyit jelent, mint békétlenség. Nyugtalanság. Szebbnek és jobbnak a keresése. Új ösvények kipróbálása. Hála Istennek amelyik fiatal nem ilyen, abból hiányzik a fiatalság. Wass Albert
-
Bármilyen egyszerû leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerûen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban mûködünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.
-
A tudat, az öntudat tehát az életté szerveződött anyag egyik funkciója, nem egyéb, s ha ez a funkció tovább fokozódik, végül önmaga hordozója ellen fordul, odáig fejlődik, hogy az őt létrehozó fenomén kifürkészésére, megmagyarázására törekszik, az élet reménykedve-reménytelenül törekszik általa az önismeretre, de a természetnek ez az önmagába fordulása végül is kudarcra van kárhoztatva, mert a természet nem oldódhat föl megismerésében, az élet végső soron nem lesheti meg önmagát. Thomas Mann