Olyan erők vannak a világban, amikhez képest én könnyû kendő vagyok. Mind azok vagyunk. A szél felkaphat, hogy elsodorjon, a Nap szénné égethet, a víz, a tenger bármikor összetörhet. Semmik vagyunk, az egész részei, kis porszemek.

Kapcsolódó idézetek

1. Az életünk és minden cselekedetünk (...) csónak, a tenger pedig az univerzum. Néha csendes, és a barátunknak tûnik, aki örömet és megnyugvást hoz. És néha... néha viharos, és felboríthatja a csónakot, összetörve és elnyelve minket. Azt jelenti, hogy aprók vagyunk, és a hullámait nem tudjuk meglovagolni, sem pedig uralni. Néha csak abban bízhatunk, hogy a vihar kegyes lesz hozzánk.
2. Egy csepp a tengerben, Porszem a sivatagban, Test egy törékeny agyagban, Ez vagyok én e kegyetlen világban.
3. Nem vagyunk különlegesek. De nem vagyunk a világ szennye és mocska sem. Egyszerûen vagyunk. Egyszerûen vagyunk, és minden csak megesik velünk. Chuck Palahniuk
4. A világ sora az, hogy mindnyájan szétesünk és eltûnünk, mert a rend maga a megszûnésből és az eltûnésből van összerakva. A létünk sem több, mint ennek az alapelvnek az árnyképe. A szél fúj. Néha vad vihar tombol, máskor kellemes szellő játszik. De egyszer csak mind elmúlik és eltûnik. A szélnek nincsen teste. Csak a levegő mozgásának közkeletû elnevezése. Murakami Haruki
5. Porból vagyunk, porrá leszünk, Egy pillanat, fényes jelenség, Öntudatos, szép életünk. Dura Máté
6. Most mindannyian megtapasztalunk valami olyasmit, amivel a nyugat-európai társadalmak tagjai évtizedek óta nem szembesültek: hogy törékenyek vagyunk, törékeny a mindennapi életünk fizikai és anyagi biztonsága. Tényleg csak aprócska porszemek vagyunk a világegyetemben. Kiss Tibor Noé
7. Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tûz." De az ember semmi más, mint egyszerû alkatrésze a világnak. (...) A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas. Márai Sándor
8. Az élet törékeny jószág, gyenge próbálkozás, néhány előfeltétel véletlen találkozásából eredő csoda, nyugtalan kis örvény abban a félelmetes folyamatban, amely a termodinamika törvényei szerint zúdul tova hatalmas medrében. Az idő és világegyetem hideg, sötét, néma végtelenségében az élet nem (...) több, mint egy kis rózsabimbó, de makacs és szívós.
9. Bizonyos szempontból a világon mindenki meztelen. (...) Mindannyian szomorú, csupasz, szerteágazó lények vagyunk.
10. Oh nincsenek, minők az én lelkemben, A tengeren oly viharok, És mégis lásd, én közeledben Oly megadó, csöndes, szelid vagyok. Tóth Kálmán