Bármilyen egyszerû leírásnak vagy kategorizálásnak van olyan hatása, hogy reflektálatlanul mozgósít sztereotípiákat, amelyeket hajlamosak vagyunk a részletek végiggondolása nélkül igaznak elfogadni. Egyszerûen azért, mert általában "robotpilóta" üzemmódban mûködünk, csak kevés dologra vagyunk képesek tudatosan odafigyelni. (...) Így szinte észrevétlenül, ráadásul nagyon mélyen épülnek be az ember gondolkodásába különböző állítások.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi gondolkodás alapvetően nagy sémákra, sztereotípiákra épül, viszonylag ritkán fordítjuk arra az energiánkat, hogy alaposan végiggondoljunk állításokat. Másrészt pedig gyakorlatilag minden ember motivált arra, hogy indulatait előítéletek formájában vezesse le bizonyos csoportokon. Ez egy olyan általános motiváció, amely nagyon erősen hat, és csak óriási önfegyelemmel tudunk ideig-óráig megszabadulni tőle.
2. Nagyon könnyen belecsúszunk abba a hibába, hogy megpróbáljuk a saját sztereotípiáink szerint megítélni és rendszerezni az embereket, de a valóságban mindenki sokkal összetettebb és komplikáltabb, mint első látásra hinnénk. Mi, emberek már csak ilyenek vagyunk: modelleket építünk a tapasztalatainkból és skrupulusainkból, mert azt hisszük, így könnyebben eligazodunk majd a világban. Szerencsés esetben idővel aztán rájövünk, hogy nem a világot kell a saját modelljeinkhez igazítani, hanem fordítva, a modelljeinket kell a valóságnak és a világ változásainak megfelelően folyamatosan szélesíteni, tágítani. Kepes András
3. Az ember alapvetően korlátolt, általánosító lény, aki robotpilóta üzemmódban él, és elméjében még a kanyargós utcákat is kiegyenesíti - ami megmagyarázza, miért téved el folyton. Matt Haig
4. Amikor olyasmit csinálunk, ami nagyon szorosan kötődik valamely rutinunkhoz, akkor robotpilóta üzemmódban mûködünk. Amikor robotpilótán vagyunk, olyan, mintha alva járnánk. Nem érzékeljük a környezetünket, nem vagyunk tudatában annak, mit csinálunk, és gyakran minden mást kizárva a gondolatainkba merülünk. Amikor azonban valami szokatlant teszünk, felébredünk, és a testünk ösztönösen éberré válik - valami új történik! Érzékszerveink kiélesednek, a tapasztalataink pedig világosabbak, emlékezetesebbek lesznek. Nem arról van szó, hogy az élményt pozitívabbá tesszük - bár gyakran kellemesebbnek érezhetjük -, hanem arról, hogy hajlandóak vagyunk kilépni a komfortzónánkból, és valami mást csinálni.
5. A gondolkodás célja az, hogy ne gondolkodjunk. (...) A gondolkodás energiaigényes mûvelet, ilyenkor sok energiát használunk fel. Tehát amikor gondolkodunk, igyekszünk a lehető legrövidebb ideig gondolkodni, majd visszatérni robotpilóta üzemmódba. Életünk több mint 95%-át robotpilóta üzemmódban töltjük. (...) Mikor az agyunk robotpilóta üzemmódban van, számolnunk kell azzal, amit a tudósok mentális rövidlátásnak hívnak. Ez más néven csőlátást jelent. Akik csőlátásban szenvednek, bajban vannak, mert nem tudják felmérni saját teljesítményüket. Ez az oka annak, hogy sok ember éli le az életét úgy, mint egy középszerû autóversenyző, aki ül az autójában, nézeget a visszapillantó tükörbe, figyeli a versenyt, és annyira lemarad, hogy azt hiszi, ő az első.
6. Mivel a szokások rabjai vagyunk, végül folyamatosan robotpilóta-üzemmódban maradunk, és semmit sem érzékelünk magunk körül. Észre sem vesszük, és az egész életünk összefûzött események láncolata lesz, mi meg lemaradunk róla. Vakációk, esküvők, karácsonyok (...) - mindent automaták módjára végzünk, hogy túlessünk rajta, és haladhassunk tovább a következő tennivalóra. Meg kell néznünk a videofelvételeket, hogy egyáltalán emlékezzünk ezekre az eseményekre. Ruby Wax
7. Az ember azt hiszi, hogy autonóm. Azt hiszi, hogy tudja, mit miért csinál. (...) Programok települnek a szoftverünkre vagy a hardverünkre vagy akár az idegrendszerünkre a korai hatások nyomán, és utána - még ha azt is hisszük, hogy autonóm lények vagyunk - nagyon nagy mértékben ezek az algoritmusok irányítanak minket. Buda László
8. Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.
9. Sztereotípiák nélkül nem tudnánk élni. Az ember nem mérlegelheti másodpercenként a világ dolgait, hogy: mi igaz és mi nem. A kultúra felfogható a régi, az éppen születő, és mindig megújuló sztereotípiák rendszerének is. Nógrádi Gábor
10. A kategorikus kijelentések látszólagos erkölcsi objektivitás alapján feltételezik az egyén feddhetetlenségét, ami sajnos gyors, de téves végkövetkeztetést eredményez, ráadásul ezzel elhárítjuk a választás felelősségét is - egyszerûbb az életünk, ha nem ismerjük el önnön szabadságunkat, és annak tudatában várjuk a rosszabb lehetőséget, hogy nincs más választásunk, pedig a rosszabb lehetőség akkor is fennáll, ha saját elhatározásunkból mégis megpróbálunk a jobb lehetőség, vagyis a kedvezőbb végeredmény irányába lavírozni.