Téma
Madarak idézetek
-
A kicsivel voltam. Ott bújtunk a feketerigó fészkében. Puha, meleg testét tollak borították. A feketerigó a háztetőn ült, szárnyait lebegtette, rikoltozott. MacNabola doktor és Halál doktor alattunk állt a kertben. Mellettünk egy asztalon kések, ollók és fûrészek. Halál doktor egy nagy fecskendőt tartott a markában. - Hozd le! - kiabált. - Rendbe hozzuk! Jobb lesz, mint újkorában! A kicsi sivalkodott és sivalkodott félelmében. Ott állt a fészek szélén, a szárnyait lebegtette, először próbált repülni. Láttam a szárnyán a nagy kopasz foltokat: még nem volt elég tolla, a szárnyai nem voltak elég erősek. Próbáltam utána nyúlni, de a karom kemény volt, merev, mint a kő. David Almond
-
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen, rablók - ez az én hazám! Sajó Sándor
-
Már készülünk a következő influenzajárványra. Ezek a vírusok madarak millióiban folyamatosan változnak, fejlődnek - baromfitelepeken, strandokon, vándormadarak pihenőhelyein világszerte. Egy nap majd ismét felbukkan egy új variáns; hogy enyhe lesz-e, mint a 2009-es, vagy olyan pusztító, mint az 1918-as, lehetetlen megmondani. Nem kell azonban ölbe tett kézzel várnunk, mit hajít felénk legközelebb az evolúció - mi magunk is tehetünk a védekezésért, például azzal, hogy rendszeresen és alaposan kezet mosunk. Carl Zimmer