Március idézetek

Felkel a nap reggel, és most úgy érzem, itt vagyok, élek, és megbékélek azzal, ami nekem jár. Azahriah

Vannak a népek történetében korok és korszakok, melyeknek szimbóluma a tavasz; s ilyenkor úgy látszik, mintha felpezsdülne a nemzetek vére, mintha lángot fogna gondolatuk, s mintha valami bár érthetetlen, de mégis jól megérzett ősi erőnek vonzását követnék. Azért ilyenkor tenni s áldozni készek; lelkesednek és küzdenek, s ugyanakkor aztán teremtenek is. Ilyenkor a konzervatív passzivitást az élet vágya váltja föl, s új, friss s üde élet szele leng végig a világon. Az ily korszakokban fordul nagyokat a világ. Prohászka Ottokár

A tavasz a merészség és a kísérletezés ideje, ahogy az erdei állatokon is láthatjuk, amelyek először repülnek ki a fészkükből, vagy ugrándoznak távolabb az anyjuktól. Ebben az évszakban minden felgyorsul, és mindenki magából tudja a lehető legtöbbet kihozni.

Holnap, amikor fölkel a nap, mondjuk el magunkban: úgy tekintek erre a napra, mintha életem első napja lenne. A családom tagjait csodálkozással szemlélem - és örömmel, mert felfedezem, hogy mellettem vannak, s némán osztoznak velem a szeretetben, amiről annyi szó esik, de oly kevesen értik. Paulo Coelho

Az élet annyi, mint megújulni újra és újra. Ezt az évszakok is tudják.

Nyílik már virágerdő oly szép és nagyszerû, ím, enyhe nyár már eljő, rozs sarjad, nő a fû. Lágy napsugártól felkel minden, mi már nem él. Minden virágzik, zöldell, és új életre kél.

Ez a tavasz törvénye: életet bontani, továbbadni az életet, világra hozni valakit. Komoly, szép érzés volt ez. Érezte, hogy valamennyien egyek, szövetségesek, közös a céljuk: az erdő, az állatok, a madarak és ő maga. Egy törvénynek engedelmeskednek, és egyazon parancsot hordoznak magukban: az életet. Wass Albert

Ha felébredsz, az első napsugarak új világot mutatnak. Érintetlen, és a nyomaidat várja. Frank Herbert

Azért olyan égetően fontos az első napsugár, hogy az esővízzel együtt felszárítsa az elhullatott könnyeket. A tavasz erős, éles, sárga fénnyel tisztítja meg a zavaros (...) lelkeket. Kiss Noémi

Csókoddal kezdődik az életem. A tavasz vagy nekem. A minden vagy nekem. Hát nem tudod, hogy te vagy az élet? Edwidge Danticat

Milyen csodálatos élmény tudatosan élni meg olyan dolgokat, amelyeket korábban egy pillantásra sem méltattunk, milyen izgalmas előre megsejteni az időjárásban, az állat- és növényvilágban bekövetkező változásokat! Ha minden érzékszervünket kiélesítjük, amikor a friss levegőn vagyunk, a természet közelebb fog kerülni hozzánk, mint valaha. És mi egyszeriben újra a környezetünk részévé válhatunk. Peter Wohlleben

Friss levegő, napfény, szabadság. Ez a három legfontosabb dolog az életben. Cserna-Szabó András

Mikor az idő megérik bizonyos dolgokra, ezek úgy jelennek meg különböző helyeken, mint a kora tavasszal napvilágra jövő ibolyák. Bolyai Farkas

Néked int a hóvirág, s barka bontja bársonyát. Itt a tavasz: kikelet, s a húsvét is közeleg.

Boldog, ki várja a telet Egy szebb tavasz reményivel! Tompa Mihály

Az élet megjelenése a világûrben valamiféle ébredéshez hasonló, olyan, mintha maga az ûr, az anyag lényege ébredne, éledne fel, és az ûrnek ezt a különböző mértékû - sőt, végtelenül különböző mértékû - ébredését érzékeljük, amikor az életet látjuk a világûrben, az épületekben, egy hegyoldalon, egy mûalkotásban, egy ember mosolyában. Christopher Alexander

A születéssel egy egész világot kap ajándékba az ember, a Napot, amely bearanyozza a nappalait, a Holdat, amely éjszaka világít, a csillagokat és a kék égboltot. Ajándékba kapja a tengerpart fövényét, a partot mosó hullámokat, az erdőket, amelyek olyan mélyek, hogy még maguk sem ismerik titkaikat, és melynek fái között állatok játszadoznak. A világ soha nem unalmas. Amíg gyermekek születnek a világra, a világ mindig új, csillogó formájában mutatkozik meg. Jostein Gaarder

Az ősz korán reggel érkezik, a tavasz egy téli nap végén.

Boldog, kinek lelke forrás, kedélye friss hegyi patak s szíve tavaszi fakadás! Prohászka Ottokár

Az ember mindig örül a környezetváltozásnak, amellyel együtt valami jóban reménykedik, vagy talán csak öntudatlanul visszaemlékezik a régmúltra, a nomád időkre. Ivan Alekszejevics Bunyin