Téma
Múlt idézetek
-
Nem hinném, hogy fajunk sokáig fenn fog maradni. Mintha nem abból a fából faragtak volna bennünket, mint a teknősbékákat - ők sok százmillió éven át léteznek ugyanabban a formában, sok százszor hosszabb ideje, mint mi. Egyik neme vagyunk egy rövid életû fajnak. Unokatestvéreink már mind kihaltak. Mi magunk meg kártevők vagyunk. Az általunk elszabadított környezeti és éghajlati változások pusztítóvá váltak, és aligha fognak bennünket megkímélni. A Földnek ez csupán lényegtelen, átmeneti üzemzavar lesz, de nem hiszem, hogy mi sértetlenül megússzuk, annál is kevésbé, mert tény, hogy a közvélemény és a politika inkább a homokba dugja a fejét, mint a strucc, s nem vesz tudomást a ránk leselkedő veszélyekről. Mi vagyunk talán az egyetlen faj a földkerekségen, amelyikben tudatosul egyedei halálának elkerülhetetlensége: félek, hogy hamarosan annak a fajnak is nekünk kell majd lennünk, amelyik tudatosan végignézi vesztének közeledtét, vagy legalábbis a maga civilizációjának pusztulását. Carlo Rovelli
-
A kamaszok az idők kezdete óta furák, és ezután sem lesz ez másként. A szemüket forgatják, csapkodják az ajtót, és "soha" vagy "mindig" végletekben beszélnek. Minden kölyök hajlamos bedobni a "Te sosem engedsz nekem semmit" fordulatot egyszer-kétszer... napjában. A szülők, akik túlreagálják az effajta megjegyzéseket, csak hogy bizonygassák a maguk igazát, és "nyerjenek" - sosem nyernek. Ha megpróbálják, azzal csak annyit érnek el, hogy példát adnak gyermeküknek arra, hogyan legyen basáskodó, és hogyan adjon övön aluli ütéseket.