Nagynéni idézetek

Minél zordabb az idő odakint, annál több melegre van szükség odabent.

Mint a magára hagyott csikó, aki az istállóban a tehenek közé bújik, nekem is szükségem van, hogy érezzem az együvé tartozás melegét.

Bennem mindketten megvannak, apám és anyám, ezért nem hasonlítok egyikükre sem. Hál` istennek.

A jó postás törődik a címzettek lelkével is: a nyugdíjas nénikékkel elbeszélget az időjárásról; az otthon lévő anyukák elmesélhetik neki, milyen rosszul aludtak, mert a legkisebbnek már megint jön egy foga; a kutyákkal pedig szintén kénytelen jó kapcsolatot kialakítani - hol fültővakargatással, hol uzsonnája egy részének feláldozásával. Molnár Krisztina Rita

Anyuka Apukára néz, és Apukát látja, és Apuka Anyukát látja a nap majdnem huszonnégy órájában. Hiába néz Anyuka a férfira, akit szeret, vagy nem látja, vagy éppen nincs ott, és tudja, hogy ez fordítva is így van. Nehéz elkapniuk egymást a gyerektekintet kereszttüzében. Anyuka anyukát látja, ha belenéz a tükörbe, vagy ha belenéz mások szemébe. Nem látja a nőt, gyerekkéznyomok vannak az arcán, a karján, az egész testén, úgy takarják be, mint egy vékony, de elszakíthatatlan fátyol, Apukák számára láthatatlanul. Véd és eltüntet, ez jó egy ideig, aztán Anyuka leszedné már a védőfóliát, amibe beletekerték, de fél, hogy csak a bőrével együtt jönne le. A kolbászról is nehéz lehántani a hártyavékony belet, kicsit mindig bele kell vágni a húsba is, de még ha sikerülne is, csak valami zavaró és visszataszító pőreség marad. Zeck Julianna

Akinek volt anyja: evidens, hogy különleges, el is maradhat ennek iszonyú bizonygatása. Peer Krisztián

Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra. Carolyn Hax

Milyen jó, ha az embernek van egy anyukája, aki tud hazudni!

Ha felnőtt módjára akarok viselkedni, akkor a nagyvilágban élőkről vegyek példát? Vagy a családomban élőkről? Mert ha a családomban élőkről, akkor az nem lesz túl nehéz.

Annyira azonosultam vele, hogy szinte elveszítettem önmagamat. A magam által vagy az anyám által megalkotott "jó feleség" szerepébe kényszerítettem magam, és elveszítettem önmagam nagy részét. Az ő céljaival azonosultam, az ő munkáját végeztem, az ő gondolatait tettem magamévá, amitől elveszett a júliaságom egy hatalmas szelete! Szerencse és külön öröm a számomra, hogy mindeközben sikerült megőriznem a személyiségem legbelső magját, ahol még önmagam voltam, és az is maradtam!

Megerősödik idős öregem.

Tavaly húsvétkor még nem volt kicsi székem, Édesanyám tüzelte el, az idei télen. Egy év alatt nagyot nőttem, kis székre sem állok, innen lentről locsolgatok, s csupa jót kívánok!

Amikor megtudta, hogy szegény vagyok, bár az apám gróf volt, elhagyott. Rájöttem, elsősorban az vonzotta, hogy mellettem grófné lehetett.

Az idősebb páciensek gyakran akkor is megnyomják a nővérhívó gombot, ha semmi gondjuk nincs, csak azért, hogy ellenőrizzék, hogy szükség esetén tényleg mindig rendelkezésükre állnak.

Soha ne becsüld alá a gazdag szülők jelentőségét! Hanya Yanagihara

Rémülten néztem körül a szobában, hogy hol az a felnőtt, aki a segítségemre siet. Majd döbbenten rájöttem, hogy az a felnőtt én vagyok, és senki másra sem számíthatok.

A legforróbb pokol olyan családokban van, ahol szeretik egymást. Müller Péter

A széles, üres utcán egymagában jött a lámpagyújtó ember, s valami roppant vigasztaló erő volt abban, hogy jött, a maga idejében, mint mindig, lassú imbolygással a Főtér felől. Mert a nagy, magányos utcán, a sok néma kapu és ablak között, mikor bent a szobákban felnőtt emberek sírtak, ez a sok kigyúló, kicsi láng mégiscsak békességet és estét jelentett. Ó, milyen hatalmas ember egy ilyen lámpagyújtó! Amikor mindenki fejvesztetten kapkod, mindenki jajgat és panaszkodik, és sötét tikokat suttognak lezárt szobákban, mindenki fél és sír és szitkozódik: akkor ő jön egyes-egyedül, mintha nem történt volna semmi, és megszokott régi mozdulattal meggyújtja az alvó lámpásokat. Nem fél és nem sír, de amerre elhalad, jön a világosság vele az üres utcán végig. S a gyermek az ablakban didergő, nagy vágyat érzett akkor: lámpagyújtó leszek! S tudta, ha megnő, majd bejár minden utcát, ahol sötét van és hideg, és az emberek félve a szobákba bújnak. Világítóbot lesz a kezében, és rendre gyújtogatja majd a lámpásokat, hogy világosság legyen, s ne féljen senki se többet. Erre gondolt, s kint a lámpától lámpáig verődő embert nézte. Valami olyant érzett, amit még soha eddig. Nem tudta, mi az. Valami összeszorította a torkát, valami égette a szemeit, és valami fájt. És ugyanakkor, mintha valami felemelte volna, és valami ott bent a szíve tájékán nagyon szép és nagyon nagy volt abban a percben. Fel kellett szökjön az ablak mellől és berohanjon a belső szobába, ahol a nénik ültek. - Ilona néni! Ilona néni! Én lámpagyújtó leszek! Wass Albert

A nagy beszélgetésekhez elengedhetetlen a csokis keksz.

- Nagyi, beszélni kell veled! Mondd meg, hogyan lesz a gyerek! Dédi ezt úgy magyarázta, gólya hozza a kórházba. Mert a gólyát oda várják, gyógyítgatják fáradt szárnyát. De van gólya? Vagy ez mese? Képen láttam, amúgy sose.