November idézetek

Hogyha borús s a derûs napokat számlálod az évben, meglátod, több lesz, mely ragyogón ragyogott. Publius Naso Ovidius

Az idő hajlamos elolvadni a kórházban, és a másodpercek, percek és órák közti határok elmosódnak, a nappal és az éjszaka szinte összefolyik.

Pártalan vagyok párosok között szívembe köd és mély csönd költözött hívnám aki még élethez kötne de ő hallgatni készül örökre. Zalán Tibor

Éveket szőnek kegyetlen percek, Ha lejár időd, érted jönnek. Viharból révbe érve, harc után béke, a vendégkönyvből törlik neved.

Egyre hidegebb van

Az emlékek kísértenek, Visszfényük egyre nő, Mit érnek, ha a lángokat Elmossa az idő? A tûz után, ha a mezőn Már pernye sem remeg, Ki látja meg a hamuban A szénarendeket?

Nem élhetem meg az új híreket; De íme, jóslok; Fortinbrasra száll Az ország; övé haldokló szavam. Beszéld el ezt neki, s minden körülményt, Mi okozá. A többi, néma csend. William Shakespeare

Manó sír a fák alatt, siratja a tûnt nyarat. Hej, Iván-éj, Szent Iván-éj! Siratja a tûnt nyarat. Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

Csak a holdfényt tûrte el. A holdfény eltüntette a színeket, és a formákat is csak kontúrjaikban mutatta. Piszkosszürkével vonta be a tájat, és megfojtotta az életet egyetlen éjszakára. Csak ez a szürke ólomba öntött világ, ahol csak a szél mozdult néha, szürke árnyként vetült az erdőkre, és amelyben a meztelen föld szagán kívül semmi sem élt, csak az volt az egyetlen, amit még elviselt, mert ez hasonlított lelkének világához.

Vannak ezek - a pillanatok, amiket az emlékezet - később óhatatlanul kirostál, - mikor áll az ember mondjuk a pirosnál - egy kocsival, tehát ezen belül - még pontosabban ül, - egész pontosan az anyósülésen - ül ez az ember, és nem - a volánnál, ami eleve rossz már, - és a fejében mindenféle gondolat motoszkál, - hogy például mi volna, ha az idő megnyílna néha résnyire, - és ezen a résen ilyenkor más pillanatokba lehetne nézni be, - ahogy fényképeket szoktunk nézegetni, csak - itt az ember azt mondaná: nicsak! - Ekképpen - kiáltana föl az ember, hogy nicsak, hát ki ez a lány ezen a képen? - Vajon nem ismerem még, vagy (istenem!) - lehet, hogy ismerem? - Csak ennyire másféle frizurát - hordott itt három évvel ezután? - Szóval ugyanolyan könnyen, - ahogy az ember előrelapoz egy könyvben, - hogy megtudja, húsz oldallal később mi lesz a gikszer - ipszilonnal vagy iksszel, - úgy csapnánk föl a jövő fényképalbumát, - és az ember olyasmit látna néha, amivel nem is kalkulált. Varró Dániel

A történelem geodétikus vonalai Isten útjainak mintájára tekervényesek, ködösek, és a legtöbbször kifürkészhetetlenek.

Vannak olyan hangok, amelyek csak az emberekre jellemzők, más hangok pedig csak a fenevadakra; és végigfut a hideg a hátunkon, ha az utóbbiakat is emberi torokból halljuk felharsanni. Howard Phillips Lovecraft

Néha úgy érzem, hogy óránként idősödöm. És az a félelmetes, hogy ez igaz. Murakami Haruki

Ablakok mögött, Zokogó esőben Elfolyó arcok lesnek rám Ismerős Arcok

Ma jött az első csöndes férfibánat És lágyan érintette szívemet, Mint nyárutó esője néma fákat, Melytől az első holt levél pereg. Ma jött az első, csöndes férfibánat, Ma már múltakba nézek én utánad. Juhász Gyula

Végül már csapongott az események között, de indulatok nélkül: mivel másra nem tudott gondolni, megtanult hidegen gondolkodni, hogy az elkerülhetetlen emlékek többé ne sértsék az érzékenységét. Gabriel García Márquez

Biztos ismeritek azokat a feszült pillanatokat, amikor az egyik hazudik, a másik meg tudja, hogy hazudik, és a hazug is tudja, hogy a másik tudja, hogy ő hazudik, de olyan kínos az egész, hogy inkább mindketten csendben átsiklanak fölötte, csak ne kelljen szembe nézni vele. Steve Callaghan

Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserû búcsuzásig. Ady Endre

Neved az álmatlan tengerre írom Már fodraid közt leng a szürkület Virraszt velem örökös éber áram. Sötétedik. Meghalok nélküled. Garai Gábor

Mindig lesznek olyan idők, amikor hallgatásra van szükség, és persze olyanok is, amikor nem.