November idézetek

Otthon, a városban, szélcsendes, felhős napokon, amikor ujjnyi vastag koromréteg tapad a kocsikra, szörnyû látomásaim támadnak arról, hogy rövidesen megfulladunk. Meglehet, a túlélők utódai már védettek lesznek, feltéve, hogy az evolúció nem csak a patkányokat fogadja kegyeibe. Száz-kétszáz év, és az emberi szervezet átáll a tömény mérgek hasznosítására. Vagy elpusztul, s ez a valószínûbb. Vavyan Fable

Lángra kap itt minden virradat, s fekete üszök lesz a hófehér madár. A múlt csak káprázat, törvénytelen itt az emlékezet. Fazekas István

Az idő ráncokkal ír. Bolyai Farkas

A kommunizmus évtizedei minden belső tiltakozásunk ellenére igen mély nyomot hagytak a gondolkodásunkban. A gyászos korszak után ma már megelégszünk bizonyos klisékkel, sémákkal, a szabadság, demokrácia díszleteivel. Sok van még hátra, amíg kikecmergünk az örökség szorításából. Bodor Ádám

Túl régen volt, már majdnem nem emlékszem rád, Csak az éjszakákkal akad néha baj, Ahogy mindig rosszkor szól egy bizonyos dal, S minden hangban ott egy másik kép. Te gondolsz rám, Vagy az ördög van velem még?

Ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni. Paulo Coelho

A filmen, amikor rosszra fordul a cselekmény, baljós zene csendül fel. (...) Milyen kár, hogy az élethez nem jár ilyen filmzene. Nem mintha változtatna bármin is, de jó volna, ha időben figyelmeztetnék az embert.

Vannak normális órák és vannak béna órák, amikor az idő lelassul és elfolyik, amikor az élet - az igazi élet - csak közvetetten van jelen. Jojo Moyes

Gyengül az emlékezőtehetségem. Kár. Néha olyan a fejem, mint egy játékpolc, amelyen senki se csinál rendet. Erich Kästner

Könnyek, vaskések, hová lettetek? Elmondhatatlan telek, elporlott alkonyok? Kettőnk között már rég a szél bolyong. Beney Zsuzsa

Ha fölösleges, mit szólok: szavam kihûl, mint ősszel a szél. Macuo Basó

Fehér liliomnak is fekete az árnyéka.

Állást kínált, és én elfogadtam. Elfogadtam, pedig tudtam, hogy az maga lesz a pokol. De a pokol nem jön hirtelen. A pokol lassan, de biztosan érkezik, mint a nedves, téli lepedők. (…) Most még csak december van, de februárra a bőröd olyan csúnyán kirepedezik, hogy vérzik a kezed, ha ökölbe szorítod. De fogod a következőt, aztán a következőt, és észre sem veszed, hogy már húszévnyi lepedő volt.

Így senki sem sírt, ahogy én sírok most. A téli éjbe magam siratom. Gyertyát ide! A vajudó pityergést hadd lássam elsápadni ajkamon. Kosztolányi Dezső

A hangok hamarább meghalnak, mint a színek és illatok, de sokkal tovább kísértenek. Móra Ferenc

Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen És most benne vagyok, még sosem volt sûrûbb homály. Kispál és a borz

Az én óráim olyanok, mint az ősz késői kalászai, az ön napjai meg, mint a tavaszi vetés. Mégis megtörténhetik, hogy önt előbb takarítja be szérûjébe a Halál, mint engem, hiszen kaszája éppúgy levágja a zsengét, mint az érettet. Walter Scott

A XV. század régi térképein láthatunk széles, formátlan, üres területeket, amelyekre ez a három szó van festve: Hic sunt leones. Az emberben is vannak ily komor területek. Szenvedélyek bujkálnak és nyögnek bennünk valahol, s lelkünk sötét foltjairól is el lehet mondani: itt oroszlánok tanyáznak. Victor Hugo

Ha valaki egy temető magányában dolgozik, egy idő után a hely néma részévé válik, és kísértetként mozog a sötétben, akár suttogás a sírkövek között. J. D. Barker

Egy pillanat, ennyi idő alatt kihûl egy csésze kávé, és többéves emlékek zavarják meg a tudat felszínét. Elina Hirvonen