Téma
Nyugdíjba vonulás idézetek
-
Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes: mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerû szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármelyik ok, amely elindít minket rajta. Paulo Coelho
-
Azokat a kapcsolatokat, amelyek nem hordozzák magukban a fényes, örömteli, tápláló lángot, amiért érdemes élni, nem emelnek többé sehová, csak lefelé húznak, el kell engedni. Egyedül maradni azonban rémisztő dolog. Elengedni a másikat, aki nem képes követni bennünket egy tisztább magasságba, nem hangzik biztonságosnak. Az emberek minden új kapcsolatban azt remélik, a másik felüket találták meg, és végre megszûnik az elszakítottság illúziója. De az csak egyszer szûnik meg. És ebből nem szabad engedni! Az ember nem nyugodhat bele egy olyan társba, aki nem a teljességet hordja magában. Az olyan kapcsolatban meghal a szív. Ezért képes az ember életeken át keresni a duálpárját. Weaver Andrea
-
Most már ideje, hogy a modern férfiak megértsék: mi, nők, szeretnénk, hogy egyenlőként kezeljenek minket, de csak akkor, amikor az nekünk jól esik. A modern nők függetlenségre való igényéből nem következik az, hogy fizetni akarunk a vacsora feléért, vagy, hogy nem akarjuk, hogy a férfiak előreengedjenek minket az ajtóban. Továbbra is van rá igényünk, hogy odafigyeljenek ránk, de mi akarjuk megszabni, hogyan.
-
Nem tehetünk egész életen át másokat felelőssé azért, mert olyan nehéz a dolgunk. Valamikor fel kell vállalnunk a felelősséget életünkért. Mindannyiunkban megvan a kísértés, hogy megkerüljük a problémákat, és elmeneküljünk a nehézségek elől. (...) Ha a Lélekből élsz, nem fogsz elmenekülni személyes problémáid és környezeted konfliktusai elől, hanem kézbe veszed azokat. Anselm Grün
-
A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak.
-
A modernitás egy megállapodás. Mind csatlakozunk ehhez az egyezséghez, amint megszületünk, és halálunk napjáig szabályozza az életünket. Közülünk csak kevesek tudják semmissé tenni vagy akár megszegni. Meghatározza, mit eszünk, mit dolgozunk, miről álmodunk, eldönti, hol lakunk, kit szeretünk, és hogyan halunk meg. A modernitás elsőre rendkívül bonyolult megállapodásnak tûnik, ezért csak kevesen próbálják meg átlátni, mibe is csöppentek. Mint amikor letöltünk egy szoftvert, és el kell fogadnunk a felhasználási feltételeket, amelyek több tucat oldalnyi jogi szakzsargonból állnak - a legtöbben csak ránézünk, legörgetünk az aljára, beikszeljük, hogy "Elfogadom", és rögvest el is feledkezünk róla. Yuval Noah Harari
-
Igazán senki sem tudja saját magáról, hogy mennyire őszinte. Az ember úgy éli le az életét, hogy azt hiszi, hogy őszinte, mert sohasem tette próbára valódi kísértés, azután egyszer csak szembe találja magát valami olyan döntő helyzettel, melyben egyrészről a teljes bukás néz vele farkasszemet, másrészről felbukkan a lehetőség, hogy a kudarcot sikerré változtassa olyan eszköz révén, amely roppant könnyûnek tûnik, mégis... hogyan is mondjam... nem becstelen, csak éppen nem egészen törvényes. Erle Stanley Gardner
-
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. Márai Sándor