Ugrás a tartalomra
A modernitás egy megállapodás. Mind csatlakozunk ehhez az egyezséghez, amint megszületünk, és halálunk napjáig szabályozza az életünket. Közülünk csak kevesek tudják semmissé tenni vagy akár megszegni. Meghatározza, mit eszünk, mit dolgozunk, miről álmodunk, eldönti, hol lakunk, kit szeretünk, és hogyan halunk meg. A modernitás elsőre rendkívül bonyolult megállapodásnak tûnik, ezért csak kevesen próbálják meg átlátni, mibe is csöppentek. Mint amikor letöltünk egy szoftvert, és el kell fogadnunk a felhasználási feltételeket, amelyek több tucat oldalnyi jogi szakzsargonból állnak - a legtöbben csak ránézünk, legörgetünk az aljára, beikszeljük, hogy "Elfogadom", és rögvest el is feledkezünk róla.
Kapcsolódó idézetek
-
A szerződések nem szimpla papírlapok, amiken állást vagy házat vagy örökséget ígérnek nekünk: a szerződések a szó legtisztább, legigazibb és legszélesebb értelmében a jog minden területét áthatják. Amikor úgy döntünk, hogy társadalomban élünk, azzal azt is elfogadjuk, hogy szerződés hatálya alatt élünk, és alávetjük magunkat azoknak a szabályoknak, amiket a szerződés diktál nekünk.
Hanya Yanagihara
-
A házasság, mint intézmény, mint berendezkedés, amelyet együtt határoz el két ember, és amelyben bizonyos játékszabályok érvényesek, már nem hat nagyon modernnek. Az élettársak manapság saját szabályokat határoznak meg, amelyek a kapcsolatukat és az együttélésük módját szabályozzák. Önmagában ez nagyon pozitív fejlemény, de ettől még nem lesz egyszerûbb az együttélés.
Alfons Vansteenwegen
-
A modern korban egy életen át kell fejlődnünk és alkalmazkodnunk. A társadalmi és technikai haladás olyan tempóban zajlik, hogy az egyszer megszerzett tudás és készségek hamar elavulnak, amire társadalmi szempontból az emberek nincsenek kellően felvértezve.
Rudi Westendorp
-
A köztudatban ez a szó: modern - egyet jelent a legeslegújabbal. Főképpen a technikával kapcsolatosan használják. (...) A technika nap mint nap fejlődik, s mind újabb és újabb konstrukciókkal lepi meg a világot.
-
Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.
Alföldi Róbert
-
Az emberek kényelmesek, s nehéz lesz nekik megmagyarázni. Néhány kész fogalmuk van, barátság, szerelem, házasság, kaland, viszony; s azt hiszik, e kész fogalmakban elfér az élet. Hát nem fér el.
Márai Sándor
-
A modern társadalmak egytagú csoportok szövetségeiből épülnek fel. Elég megnéznünk például azt, hogy mit ajánlunk a fiataloknak az önálló élet kezdésekor. Nem azt, hogy légy hûséges a csoportodhoz, a családodhoz, az életedet is áldozd fel értük, hidd el, amit az idősek mondanak és rendezd életed a csoport érdeke szerint. Inkább valami ilyesfélét: terveid, céljaid vannak, meg akarod valósítani önmagad. Keresd meg ennek a módját, harcolj és köss jó kompromisszumokat. Párod, ha lesz, ő is önmagát akarja majd megvalósítani, egyezz meg vele, ha nem tartja be az egyezséget, menj a magad útján.
Csányi Vilmos
-
A modern nőknek születésük óta azt mondják, hogy az lehet belőlük, amit csak akarnak. Lehetnek ûrhajósok, vezethetnek internetes céget, vagy otthon is maradhatnak a gyerekükkel, nincsenek többé szabályok, és a választások száma végtelen, és a jelek szerint az embernek csak ki kell nyújtania a kezét. Nekem viszont úgy tûnik, hogy annyira elrontott bennünket ez a nagy szabadság, hogy képtelenek vagyunk választani.
-
Aki egy nyugati társadalomban nőtt fel, az a személyes szabadságjogokat és az emberi jogokat, a demokratikus döntési folyamatokat saját identitása alapjának tekinti. Olyan magától értetődőnek tûnnek számunkra, hogy nélkülük a társadalmunkat el se tudjuk képzelni. Annál fontosabb megértenünk, hogy ezek az ideálok történelmileg és társadalmilag mennyire esetlegesek és sérülékenyek. Nem annyira megélt realitások, sokkal inkább még mindig álmok, amikben számos ember osztozik, amiket a történelmünk, a társadalmunk önmagának mesél, a transzcendenciának egy bizonyos formája, ami a mienk.
Philipp Blom
-
Az egyidejûség igénye csak a mi életünkben, korunkban lett állítólagos feltétel, nélkülözhetetlen dolog. Mi azonnal szeretünk tudni mindent, és amikor a szemünk láttára zajlik egy csata vagy egy terrortámadás, egy árvíz éppen ragadja el áldozatait, vagy az autóversenyen összeütközik és felrobban két jármû, vezetőik pedig odavesznek - elégedetten vesszük tudomásul, hogy lám, mi rögtön megtudtuk, hogy is van ez.
Nemere István