Téma
Önértékelés idézetek
-
Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot, és kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk, meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk, a bajt helyrehozni nem olyan egyszerû. Ha kinősz a homokozóból, nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze, amikor orvosok leszünk, a "sajnálom" nem egy egyszerû szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek, vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni. Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat, és ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni. Jóvátenni a rosszat, akkor is, ha lehetetlennek tûnik. Persze a "sajnálommal" nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgy is gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a "sajnálom" tökéletes. Ha jókor mondjuk, a "sajnálom" maga a megváltás.
-
Barátod, főnököd, szerelmed vagy a párod - tudd, hogy a középpont nem bennük, hanem benned van! Így vagy megteremtve - az igazi vezetőd önmagad vagy. Bármilyen szerelmes vagy, gyenge, gyáva, odaadó, félős vagy jóindulatú: a sorsod kocsiját te vezeted. Senki nem ülhet a volán mögé, csak te! Még a legjobb párkapcsolatban sem adhatod át a kormányt, a legjobb kezekbe sem, mert az önelfelejtés akkor is veszélyes, ha mások nem élnek vissza vele. Ez nem önzés, hanem az életről és a lelkedről való tudás: minden és mindenki a saját tengelyén forog. Müller Péter
-
Vándorutamon találkoztam egy öreg szanjászíval, Ganakának hívták - ő akkor valami nagyon lényegeset mondott nekem. Engedd, hogy a világ legyen a tanítód! Akkor még nem fogtam fel, mit ért ez alatt, most azonban már tudom. Minden élmény, amely csapdába ejt, világi élmény. A világ csalóka, nehéz átlátni, milyen is valójában. Ez a világ azonban mégsem több, mint vágy, márpedig minden vágy követésre késztet. Miért? Mert azt hisszük, valódi. A világ nem egyébre tanít, mint arra, hogy "ne higgy bennem!" A vágyak fantomok: csak arra jók, hogy leplezzék a halál vigyorgó pofáját. Légy bölcs! Ne higgy semmiben! Deepak Chopra
-
Az ember (...) mindig boldogtalan, leszámítva azt a három, négy pillanatot, amikor azt hiszi, hogy boldog. Ez azonban a mi hibánk. Belénk mérgezték azt a felelőtlen szamárságot, hogy azért szültek bennünket, hogy boldogok legyünk, holott tudvalévő, hogy a természetnek nincsenek velünk ilyen irodalmi törekvései. S mihelyt nem úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk, beüt a baj, teleharsogjuk a világot azzal, hogy boldogtalanok vagyunk. A boldogság az az ismeretlen elem, amelyet senki sem fog feltalálni. Karácsony Benő
-
Csak az tud fölébe emelkedni a természetnek, aki helyett más viseli a földi terhet. Ugyan hogy filozofált volna Platón, ha a saját házirabszolgája lett volna? Hogy tanított volna Jézus, a rabbi, ha el kellett volna tartania a feleségét, a gyerekeit? Ha neki kellett volna megmûvelnie a földet, amin a kenyér termett, amit megtört azután; ha neki kellett volna kapálnia a szőlőt, amiben a bor érlelődött, amit szétosztott? Carl Gustav Jung
-
Feltételezzük, hogy minden élményünk a miénk, hogy különlegesek vagyunk, és a tapasztalataink egyediek. De minden gondolat, amit valaha is gondoltunk, minden, amit mondtunk, minden alkalommal, amikor megleptük magunkat egy új élménnyel vagy ötlettel, minden emlék, amit létrehoztunk, minden történet, amit hallottunk, elmeséltünk vagy részesei voltunk, mind megtörtént már korábban is. Valahol, valamikor, valaki részesült ugyanezekben az élményekben, anélkül, hogy tudnánk egymásról. Danny Wallace