Téma
Randizás idézetek
-
A partnered húsz százaléka "felfedezetlen terület" marad. Ennek a misztériuma és titka ébren tartja majd érdeklődésedet és szenvedélyedet iránta. Nem létezik teljes kölcsönös megismerés, de ha létezne is, vajon nem veszítene-e varázsából a vonzalom és friss érdeklődés, amit az első találkozáskor éreztél? Shunmyo Masuno
-
- Tegyük fel, hogy megismerek valakit Veronában, és őrülten egymásba szeretünk. Te azt mondanád, hogy ez a sors keze volt, ugye? - Igen. - Oké, ez azt jelenti, hogy ezzel semmit nem tudtam kezdeni, mert előre meg volt írva, ugye? - Ez a végzet. - Jó, de mi a romantikus ebben? Mert ha kiveszed a választást a képletből, akkor csak bábok vagyunk, akiket zsinóron rángatnak az előre elrendelt sorsunk felé. De hogyha van mondjuk négymilliárd nő a Földön, és én kiválasztok egyet ebből a rengetegből, na, az már romantikus.
-
Nem tudok fejcsóválva csodálkozni a szerelmesek vak hitén, akik azt hiszik, hogy ez az esztelen érzés hegyeket rombol, időt állít meg és más effélét. Minden szerelmes Jósua kissé, aki az élet ütközete fölött megállítja pályáján a napot, beavatkozik a világrendbe, s így várja a győzelmet, mely mindig vereség is. Márai Sándor
-
Lehet tudni, mikor jött el az igazi? És honnan lehet tudni? Vannak jelei? Egy tûzijáték? Az az igazi, aki mellett nyugodt az ember, vagy a nyugalom éppen azt jelenti, hogy nincs tûzijáték? A tétovázás azt jelzi, hogy nem az igazi jött el, vagy csak azt, hogy még nem állunk készen? Szerelmi ügyekben honnan lehet tudni, mikor jött el az igazi?
-
A nőt fokozatosan kell megismerni, szép lassan, mint ahogy a jó bort sem öntjük le a torkunkon azonnal, hanem kóstolgatjuk, ízleljük a nyelvünkön, ahogy szétterül, s mikor már minden sajátosságát kiismertük, akkor térünk rá újabb fokozatra: kortyolunk még egyet, új ízeket keresünk. (...) Az út a másik megismeréséhez önmagában már élvezet. Soha nem értettem meg azokat a fiatalokat, férfiakat, akik azonnal ágyba hurcolják a nőt. És megkezdődnek az elgondolkodtató, megfontolt beszélgetések, kézszorítások, egymás szemébe nézések, melyek felkészítenek minket arra, amit amúgy is mindketten akarunk. De mennyivel szebb és emberibb így!
-
Az elfogadható társ meglelését tovább nehezítik azok a képek, amelyeket a filmek, a tévé, a regények, magazinok és reklámok közvetítenek arról, hogy kikbe lehet beleszeretni. A mozivászon hatalmas figurái azt az illúziót keltik, mintha ezek lennének a régóta elveszett "jó" vagy anyaméretû emberek. Ezek a nem emberléptékû teremtmények értelem nélküli bizalmat ébresztenek bennünk, és magukat a színészeket ruházzuk fel a tökéletesség aurájával, amelyet magunkban hozzájuk társítunk. Nem tudnak hibázni, felülállnak az olyanfajta megítéléseken, amelyeket egymásról alkotunk. S hogy még jobban összezavarodjunk, az általuk ábrázolt jellemek bármilyen irreálisak is, mércét állítanak a vágyainknak, melyeknek tükrében a valódi emberek még tökéletlenebbnek tûnnek, mint valaha.
-
Az, hogy hol tartózkodik az ember teste, semmit sem mond arról, hogy hol van lélekben, vagy mire irányulnak az érzékszervei. Az ember figyelme egy apró képernyő közvetítésével egy definiálhatatlan online térbe vész; itt kerül sor a találkozásra a másikkal, aki úgyszintén nincs teljesen jelen azon a helyen, ahol a lába a földdel találkozik. Jannah Loontjens