Téma
Szenvedély idézetek
-
Ha ők támadnak, mi is támadunk. Minden egyes pillanatban, mikor egyre keményebben visszatámadunk, a fény áttöri a fellegeket, és a világ szemei rád szegeződnek a távolban. A háború a világ, és a világ a háború. De minden fegyver mögött egy ember áll. Mi vagyunk azok az emberek. Túlbuzgóak és naivak, dicsőek és egyben bûnösök, legendák, de egyben elfeledettek vagyunk. Battlefield c. videojáték
-
A szenvedély az ember társadalmi életének az alapköve, és jóformán minden valaha élt ember ismeri a szerelem mámorát és kétségbeesését. (...) Ha az emberek jobban értenék ennek a forgószélnek a természetét, könnyebben rátalálhatnának és fenn is tarthatnák életük folyamán a szenvedély csodáját. Helen Fisher
-
Az ifjúkori szerelemhez nincs fogható. Erőt ad olyan dolgokhoz, amikhez különben nem lenne bátorságunk. Sebezhetővé tesz, és arra buzdít, hogy tárd ki a szíved, hogy többet adj, mint valaha, hogy szerelmes versekbe illő, szívből jövő érzelgősségeket mondj. A szerelem minden mást feledtet, kivéve a szerelmet, azt az egyetlen dolgot, amiért érdemes élni, szerelmed tárgyát. A szerelemtől ihletve hegyeket mozgatunk meg, nagyszerû dolgokat teszünk, de el is vakíthat minket, hogy elfelejtünk mindent és mindenkit, még önmagunkat is.
-
Azt hitte, a szenvedély villámcsapásszerû, tûzforró, elementáris erő. De már tudja, hogy nem az, hanem időtlen, feneketlen, mélységesen mély kút. Vagy inkább olyan, mint a dagály. Lassan közeleg, ám ha egyszer célba ér, roppant erővel, hajthatatlanul mozgatja a világot. Az igazi szenvedély nem éri be az álmodozással: az igazi szenvedély kitart és tûr. Kimberley Freeman
-
A szerelem végtelen sok átváltozáson megy át, mielőtt mindörökre szólóan életünkbe vegyülne és kitörölhetetlenül megfestené lángszínével. Ennek az észrevehetetlen egybepárolódásnak a titkát a mûvészi elemzés soha nem tudja megragadni. Az igazi szenvedély sikolyokban nyer kifejezést, vagy egy hideg ember számára unott sóhajokban... A szerelem üde forrás, virág-, kavics- és zsázsaágyból bukkan elő, mint patak, mint folyó, hullámról hullámra váltja színét és természetét, s végül beléveti magát a megmérhetetlen óceánba, melyben a gyarló szellemek csak egyhangúságot látnak, a nagy lelkek azonban örökös szemlélődésbe merülnek benne. Hogyan merészelhetnénk leírni az érzelmeknek ezeket az átmeneti árnyalatait, ezeket a végtelenül becses semmiségeket, ezeket a szavakat, melyeknek hangsúlyát visszaadni szegény az emberi nyelvkincs, ezeket a pillantásokat, melyek a leggazdagabb költeményeknél is tartalmasabbak! Minden egyes rejtelmes jelenetben, amikor észrevétlenül lángra lobbanunk egy nőért, szakadék nyílik, melyben elmerül minden költői alkotás. Ej, hát hogyan is adhatnánk vissza széljegyzeteinkkel a lélek élő és titokzatos rezdüléseit, mikor még ahhoz sincsenek megfelelő szavaink, hogy a szépség látható misztériumait megfessük? Honoré de Balzac
-
A teljes bőrfelületem, amivel a tested melegét, érintését, simaságát, simogatását érzékelem; és a gondolataim, amik, ha körülötted forognak, körülöttem forog a világ; elhalni és elevenen élni akarok egyszerre, eggyé válni veled, és szétárasztani magam a világban, benned. Egyszerre akarok megsemmisülni és a Minden lenni, de legjobban, leginkább a karodba, a szeretetedbe, a kettőnk szerelmébe bezárva szétragyogni a világra. Ara Rauch