Téma
Színház idézetek
-
Ahogy a komédiások egyik percben császári vagy hercegi maszkot öltenek, a másikban pedig már szolgák vagy szánandó teherhordók, az előírt szerep szerint, a császárral is éppen így áll a dolog. Nyilvános pompája elkápráztat, de a függöny hasadékán át figyelve, igen közönséges ember őkelme is; néha még közönségesebb, mint legutolsó alattvalója. Michel de Montaigne
-
Csak úgy lehet egy fiatal kezdőből igazán színész, ha sokat játszik, ha sokat dolgozik, ha foglalkoztatják. Tehát nem az az elsőrendû kérdés a számára, hogy milyen rangot tölt majd be holnapután a szakmában, vagy hogy melyik öltözőben fog öltözni, és kikkel, hanem okvetlen azt a színházat keresi meg, ahol a legtöbbet tudják foglalkoztatni, ahol a legtöbbféle szerepet eljátszatják vele, és nem skatulyázzák be rögtön az első évben. Avar István
-
Mozdulatlanul állt az ablaknál, eleven szobra a várakozásnak. Játssza a játékát, amiben nincs kockázat, esetről esetre ő nyer. Hatlépésnyi a távolság. Türelmesen telíti a teret kettőnk között a vonzásával. Élő antenna a teste, idegekből összeszerelt rezgésforrás, hatlépésnyi a rádiusza. Szilvási Lajos
-
Talán nem látod életed kirakójának minden egyes darabját, talán nem látsz minden lépést, amit a nagy sakkjátékos lép, de ne feledd, hogy Õ teljes mértékben uralkodik a sakktábla felett. Egyes bábukat kiütnek vagy ellépnek velük, hogy helyet csináljanak az újaknak. Máskor azért történnek meg dolgok, mert a világ, amiben élünk, olyan, amilyen. De végül minden jóra fordul. Szép ígéret, nem igaz? Jó tudni, hogy mindennek oka van, ugye?
-
A mi emberi életünk egy borzasztó vékony, töredező hártyán zajlik le, a mindenséget a miénknél sokkal nagyobb hatalmak mozgatják. Nem a múzeumok vagy Shakespeare alkotják az igazi erőket, hanem az emberi értékrendszerbe beilleszthetetlenül nagy energiák: a tavaszi újrakezdés, a mágneses viharok, olyan világok, melyeket a szobrászok sem tudnának megtervezni. Felesleges az emberi gőg: Shakespeare volt a legnagyobb a Földön, de a Marson már semmiféle formában nem létezik Shakespeare, és még hány távolabbi bolygó is kering az ûrben. Kaján Tibor
-
Egy mûvészben eleve kell legyen valami önveszélyes... alternatívák nincsenek. Alig van esély bármiféle tapasztalat túlélésére. Akármelyik pillanat az utolsó lehet. A mûvész érzékeny a formára; a sorsra. Megkezdi a kiképzést. A feladata addig az volt, hogy továbbsegítse vagy újrakezdje a világot. Most már komolyabb dolga van. Meg kell állítania és be kell fejeznie. Övé az utolsó pillanat. Eközben - éppen mert ő dolgozik, és nem rajta dolgoznak - pontosan ezt a pillanatot mulasztja el. Ezért történik minden performance az utolsó pillanat után, egy kísértetvilágban, a purgatóriumban. Minden performance olyan Kasszandra-jóslat, melyet a jós maga nem képes felfogni. Csáth Géza
-
A mûvészet, a színház fészket rak ideológiai lombozatokon, vagy az ideológia rak fészket a mûvészet, a színház vadregényes berkeiben, számítani lehet rá, hogy elállja az utat a növekedést serkentő fotoszintézis elől, és a teljesítmények oxigénkibocsátása, egészségessége veszélybe kerül. Születhet érték és minőség így is, de a rossz hangulat rendre megöli a felettük érezhető közös örömöt. Verebes István