Szivárvány idézetek

Csak azt láthatjuk, amit megfigyelünk, és csak olyan dolgokat figyelünk meg, amelyek már élnek bennünk. Alphonse Bertillon

Amikor a valóság rejtve marad, amikor a valóságot nem láthatjuk, be kell érnünk a szimbólumokkal. Tullio Avoledo

Ha csakugyan van idő, és mindenütt, mindenben jelen van, ha megfoghatatlan is, akkor minden valószínûség szerint kaméleon-szerû. A múlt tanít. A jövő éltet. A jelen pedig, mint valamiféle lassan ható méreg: öl. Tar Károly

Ha már nincs kiút, akkor mindig létezik keresztülvezető út. Eckhart Tolle

A feltételezések, amelyeket felteszünk, a dolgok, amelyeket figyelmen kívül hagyunk, és a dolgok, amelyeket megváltoztatunk, tesznek minket azzá, akik vagyunk. Terry Pratchett

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket. Carlos Ruiz Zafón

Embernek lenni egyszerre borzasztó és nagyszerû. Nagyszerû, mert olyan tapasztalathoz jutunk általa, amit soha meg nem értenénk, ha csak ideából szőtt lények lennénk. És borzasztó, mert ebben az idegekkel átszőtt testben a tapasztalás fájdalmas, nehéz. Szepes Mária

Mint a máglyán, úgy kell égni. Mint aki tudja, hogy valamiért égetik el, s nem tehet, nem is akar tenni semmit ellene. Nem elég megismerni az igazságot, nem elég megszövegezni, nem elég bátran kimondani: égni is kell érette. Márai Sándor

A rémálom nem bennem élt, hanem én éltem át minden egyes elátkozott napfelkeltével, amit nélküle kellett megélnem.

Bár a halál többféle formát választ, bár az emberek különféle módokon halnak meg korán, a halál nagyon egyszerû. James Arthur Baldwin

A függőség szeretetnek tûnik föl, mert a függőségben szenvedő ember kétségbeesetten ragaszkodik társához. Valójában persze ez nem szeretet, hanem az ellentéte.

Azok az emberek, akik már nem harcolnak, olyanok, mint a vonat holtvágányon.

Mire az ember megszokja az életét, s megtanul hozzá alkalmazkodni, addigra éppen belehal. Galgóczi Erzsébet

Nem rémlik, hogy Sherlock Holmes valaha is szót ejtett volna arról, mitévő legyen az ember, ha már kizárt mindent, ami valószínûtlen, és a végén nem maradt semmi.

Vannak emberek, akik haláluk után nem halnak meg igazán, mert a testüket elhagyja a lelkük, de nem tudnak bejutni sem a mennyországba, sem pedig a pokolba, hanem megrekednek a két világ között. Végül is egy kicsit még itt vannak, egy kicsit a másik két helyen, de még sincsenek igazából sehol. John Cure

Az élet (...) olyan, akár egy madár, amely az esti sötétségből tûnik elő, átrepül a zsúfolt ebédlőn, majd egy nyitott ablakon át ismét a kinti éjbe távozik. Terry Pratchett

Mindannyian meghalunk, de igyunk arra, hogy még élünk!

Ha az ember külföldre költözik, utána már sosem lesz ugyanaz. Idegen vagy külföldön is (migráns), egy különleges, messziről jött lény, és a lelked mélyén idegenné válsz otthon is, mert más szemmel nézed már a dolgokat, mert kinyílt a világ előtted.

A mûvészetnek szerintem olyasféle szerepet kell betöltenie, hogy kizökkentsen a mindennapokból, és lehetőséget teremtsen arra, hogy valamit végiggondoljunk, amit e nélkül talán nem tennénk meg. Nem hiszek abban, hogy érdemes ennél többet vállalni, hogy a mûvészetnek nevelnie kellene. Éppen elég az embereket a szembesülésre ösztönözni.

Sokan élnek, akik halált érdemelnek, és néhányan meghalnak, akik élhetnének.