Téma
Unalom idézetek
-
Ha nem ismerem szülőföldem fáit, madarait, ember-lakóit, ha nem tudom elképzelni azt a földet, amelyen állok, úgy, hogy közben halljam a szekerek zaját, érezzem a régi nyár melegét, a verejték, a vér és nászi test szagát, akkor még fölfújatlan léggömb sem vagyok, csak pötyörödött mása a szélfújásban. Olvashatok, ha nem sírom el magamat a szomorúságon, és nem tudok fölmosolyogni belőle. Hiába minden újságrendelés, könyvtári adat, klub-belépő, ha csak elfelejtem miatta magamat és a világot. A mûveltség okos ébrenlétem fönntartója legyen és ne altatóm! Ágh István
-
A való életben éppúgy gyakran előfordul, mint a mítoszokban és mesékben, hogy a kalandra hívás válasz nélkül marad; mi sem könnyebb ugyanis, mint másfelé fordulni és figyelmen kívül hagyni az elhivatást. Az elutasítás a visszájára fordítja a kalandot. Az unalom, a kemény munka vagy a "kultúra" falai közé zárva, a szereplő elveszíti az önálló cselekvéshez szükséges erőt, és megmentésre váró áldozattá válik. Virágzó világa puszta kősivatag lesz. Joseph Campbell
-
Hová tûnt az álom nappalaimból? (...) Az a másik álom, a nappali, mely végigkísért utcán és szalonon, mûhelyen és tömegen, az igazi, az a derengő és eszmélő álom, az autóbuszon, jegyváltás közben vagy a fák alatt, egy kerti úton, az a szédülés, mikor átmentem egyik szobából a másikba, az a cél, tárgy és kép nélkül való eszmélés, hogy élek, két semmi között, ez a makacs álom az életről: hová tûnt? Márai Sándor