Téma
Változás idézetek
-
Néha mindenkinek kell valaki, akár egy vadidegen, aki emlékezteti, hogy nincs egyedül. Nekem egyszer ez egy hajléktalan volt, aki egy parkban, amikor egyszer kimerülve, sírva rogytam le egy padra, mellém ült, és megkérdezte, hogy van-e hol aludnom éjszaka. (...) Sose lehet tudni, ki lesz az a vadidegen. Ki lesz az, aki, ha nem is szó szerint, de visszaránt egy vadidegent az erkély széléről. Talán egy nap pont te leszel az.
-
Ha valaha is töltöttél már időt olyan ember társaságában, aki javíthatatlan pesszimista, akkor tudod, milyen érzés, amikor érzed, hogy elszáll az életkedved, miközben ő arról beszel, milyen szörnyû az időjárás, milyen lehetetlen helyzetben van, mennyi probléma van a világban, és mennyivel rosszabb minden napról napra. Az univerzum mindig beigazolja az előítéleteket. Olyan embereket és helyzeteket fog bevonzani, akik megfelelnek a világról alkotott hiedelmeidnek, és te magad is hozzájuk vonzódsz. Tálcán kínálja majd a lehetőségeket, hogy bebizonyítsd: igazad volt, az élet pocsék, nem lehet senkiben megbízni, és a világ a pokolba tart. Alberto Villoldo
-
Esténként pedig, amikor minden elhalkul és az erdők álmodásában csak a patakok csörögnek szakadatlan tovább: puha tisztások, borzos cserjések fölött kurrogva és libegve bolyong már a gyönyörû madár. Alacsonyan száll és bagolyszerûen és hosszú csőre van és az első csillag fénye már rezdül akkor és nincsen nála szebb a tavaszi erdőn. Tudja, aki vadász: szalonkamadár ez az esti bolyongó. És nincsen csodálatosabb, mint egy olyan halk szavú tavaszi este. Akik olyankor, egy tisztáson megállnak, mélyen, mélyen bent a csalitos közt, azok tudják, hogy nem lehet soha igazuk azoknak, akik a békét csinálják. Mert a békét nem lehet csinálni. Az van, s azt csupán megtalálni lehet. Wass Albert