Téma
Vasárnap idézetek
-
Földmíves, napszámos elhagyja munkáját szent karácsony napján; kovács pörölyétől, szabó ollójától pihenést ad magának; gazda nem hajtja e napon munkára cselédjét, kereskedő bezárja boltját, hivatalnok szünetet tart országos dolgokban, s mennek mind a templomba, az Isten színe elé, imádkozni, számot adni, ki mint teljesíté, mire hivatva volt. Jókai Mór
-
Minden egyes szelfi, amit készítünk, az összes jól sikerült naplementénk vagy a tegnapi vacsoránk képe, amit elraktározunk a felhőben, valamiképp az életünk kiterjesztéséről szól a fizikai elmúlásunk utáni időkre. Az egyórás vasárnapi mise és az ötperces esti imádság egy olyan, már-már kötelező önimádat-rituáléra lett lecserélve, ami naponta órákat visz el az életünkből, de megnyugvást nem ad. Az összes jól tárolt, vigyorgó szelfink ellenére egy hét alatt többet szorongunk, mint bármelyik kétszáz esztendővel ezelőtti felmenőnk egész életében. Kétségtelen, hogy mi szinte mindent jobban tudunk nála, de gyászolni és elmúlni jobban tudott, mint mi. Bartis Attila
-
Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit "valakinek el kell végezni", ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak. Márai Sándor
-
Ne stresszeljük halálra magunkat az ünnepek miatt! Nem kell lefőzni még a negyedik ételt is, nem kell az ötödik ajándékot megvenni. Ne egy túlstresszelt állapotban érkezzünk meg a karácsonyi ebédlőasztalokhoz! Akkor képesek leszünk majd figyelni és türelemmel lenni akkor is, ha a másik fél esetleg egy kicsit lassabban beszél, esetleg egy kicsit körülményesebben fogalmaz. De ott van valami fontos, megismerendő élettapasztalat, amit máskor amúgy sem lehetne kipiszkálni. Az idő véges, úgyhogy használjuk ki, ameddig még lehet!
-
Aki a téli hónapok folyamán magába zárkózik, tavasszal energiával telve fog visszatérni. Úgy, mint ahogy a növény új hajtásokat hoz, mi is kíváncsian, élvezettel léphetünk a tettek mezejére: új terveket kovácsolhatunk és új projekteket valósíthatunk meg. De hogyan mûködjön ez a visszatérés, amikor minden adventi szombatot a bevásárlóközpontban töltünk, és minden este a közösségi média csatornáin vesztegetjük az időnket, puszta félelemből, hogy lemaradunk valamiről, és állandóan másokkal hasonlítjuk össze magunkat? Egyszerûen csak nyugodjunk meg egy pillanatra. Ez tûnik számomra a legjobb útmutatónak, hogy jól vészeljük át a telet - húzódjunk vissza és ne vállaljunk kockázatot. A "kevesebb több" elvét ünnepeljük tudatosan, ne uralkodjon el rajtunk a túlzott cselekvési kényszer.