Vihar idézetek

Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörû. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget. Jeaniene Frost

A Földön az emberek az ördögök; az állatok pedig a meggyötört lelkek. Arthur Schopenhauer

Viharban imádkozz Istenhez, de evezz közben keményen a part felé.

Szûnni nem akaró ámulat fog el, ha arra gondolok, hogy néhány irkafirka egy táblán vagy papírlapon az egész emberiség sorsát megváltoztathatja. Stanislaw Ulam

Föld bömböl, döbörög, ördögökhöz könyörög.

Halál, terítsd rám köntösöd, hisz fázom, Gonosz szélvész s vihar dúl bennem és süvölt, A vágy-sakálsereg az égre fölüvölt S bus esten meztelen bőrig megázom. József Attila

S a víz a sok vad ajándéktól kijön értük, elönti őket, hanem hiába zúg, - zúgása erősbíti az éneklőket. József Attila

Nem tudhat a szél különbséget tenni emberi lények vagy apró virágok között, s ezt be is bizonyítja, amikor viharrá vadul. Sjón

Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyirjeseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörû képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz. Nyírő József

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban megszaggatott, mogorva, durva, szótlan, de lelkemben még égi fény ragyog. Faludy György

A kaleidoszkóp még forog, bár már szétszedted a belsejét. Tudod, hogy kavicsból, csillámból, papírgalacsinból, üvegmorzsából és szemétből van összerakva, s ezek ugranak különféle alakzatokba a szemed előtt. De azért csak figyeld kíváncsian, mint valami káprázatot! Galsai Pongrác

Mint a folyóvíz, úgy suhan az idő, s a tovatûnt hullám nem tér vissza többé.

A villámlás sok ember számára Isten létezésének egyetlen megmaradt bizonyítéka. Artur Lundkvist

A viszontagság az a gyémántpor, amivel a mennyország az ékszereit csiszolja. Robert Leighton

Isten hozzád! - Fölvonom már Tépett szárnyú vitorlámat, Vissza, vissza szigetemre, Hûs ölébe szent magánynak S kopár sziklám dacos partján Elnézek majd elmerengve - Mint tapasztalt hajótörött - A morajló végtelenbe.

A technika fejlődése dacára a természet elveszi, amit elvenni kíván.

Miért ilyen gonosz az élet, miért változtatja meg az embereket? Miért csinál a tiszta, lelkes fiatalokból önző, rideg felnőtteket? Kertész Erzsébet

Szeles éjjel után reggel merő dió a kert, diólevél zöld-sárga mozaikja tömi el a csatornát. A gravitáció megránt egy pórázt, és elindul újra vissza Rakovszky Zsuzsa

Mi az emberek itéletét illeti, (...) ők rendesen azokat szeretik bántani, a kik kitûnnek s náluknál magasabbra nőnek. Ez így van az életben, sőt így van a természetben is. A kis bágyadt hervatag virágot, melyet fû vagy bokor eltakar, senki sem bántja; ellenben abba, a melyik magasra nőtt és kiválik, minden kósza, pletyka szellő belekap s meg akarja fosztani leveleitől. A vihart mindig a magas koronájú tölgyek érzik legjobban. Vadnai Károly

Tombolt a vihar, és több ezer tengeri csillagot mosott partra a tenger. Észrevettem, hogy egy gyönyörû kislány egyenként felszedegette, és kétségbeesetten igyekezett visszadobálni őket a tengerbe. Nem értettem. Ha csak néhányat menthet meg, mi értelme az egésznek? Rám nézett, és azt mondta: - Annak az egynek igenis számít! (...) - mondta a kislány. Igaza volt!