Viszonzatlanság idézetek

A szerelem csak olyan, mint a betegség: többször is érheti ugyanazt az embert s a csapás halálos is lehet, ha a szerelem legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Guy de Maupassant

A szerelem okozta szenvedés a kor előrehaladtával nem enyhül.

A szerelem zsarnok. Hatására feltárjuk lelkünk legmélyebb, legsérülékenyebb régióit, és feladjuk az illúziót, hogy képesek vagyunk az önuralomra. David Brooks

Úgy nem lehet szeretni, hogy nem érezzük át a másik ember örömét és bánatát. Úgy nem lehet szeretni, hogy nem fedezzük fel a közös pontokat azokkal, akik első pillantásra annyira másoknak tûnnek, mint mi.

Amikor nem vesszük figyelembe a két nem közötti különbségeket, tulajdonképp nem hagyunk időt arra, hogy megértsük és tiszteletben tartsuk egymást. (...) Ilyenkor a szerelem a lehető legjobb szándék mellett is haldokolni kezd. Valahogy egyre több gond árnyékolja be kapcsolatunkat. Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki. Próbálkozásaink, hogy megbeszéljük a dolgokat, sorra kudarcba fulladnak. Nő a bizalmatlanság. A végeredmény pedig az elutasítás, a másik elnyomása. A szerelem varázsa odalett. John Gray

Szerintem a szerelem egy olyan kis izé, Amit senki sem látott, de valaki már érzett. Széles vásznú, igazi élvezet, vagy lerombol, Mint egy katonai gépezet. Zanzibár

A szerelemnél csak az a szörnyû, hogy túlélheted. A túlélésben pedig az, hogy egyáltalán nem biztos, leszel-e még szerelmes.

Mert nélküled céltalan az út, minden vágy és ölelés hazug, hontalan vándor a boldogság, nélküled a lét csak pusztaság.

Mi haszna a nagy örömnek, ha nem oszthatja meg azzal, aki a legkedvesebb neki a világon? Kimondhatatlan fájdalom az egyedül érzett öröm. Ioan Slavici

Érezhetném úgy, hogy az élet igazságtalan volt velem, mert elvette tőlem azt, ami a legfontosabb: a szerelmet. De más nők is léteznek, és minden szerelmi bánat elmúlik egyszer. Paulo Coelho

Szeretni valakit nem egyéb, mint nap mint nap átélni az elvesztése miatti rettegés gyötrelmét; hogy a szeretés szép érzésére mindenkor rátelepül a szörnyeteg fájdalom. Vavyan Fable

A szerelem egy kétarcú érme, és az egyik fele minden bizonnyal az árulás.

Ha szeretsz, kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked.

A függőség megváltoztatja viselkedésünket. Egy egyszerû szokás kétségbeesett kereséssé válik. Keresünk valamit, ami örömöt okoz. Ám egyszer csak valami megváltozik, és minden az ellenkezőjévé válik. Ami addig jó volt, rossz érzéssel tölt el. Nap mint nap egyre rosszabbal, mert sajnos bármennyire is a vesztünket okozza, nem tudunk lemondani róla. A szerelem függőség.

Ez a kettősség is szerelem: fáj, hogy fáradt vagyok, és örülsz, hogy miattad nem pihenek. És én is így vagyok, talán csak nagyobb méretekben: fáj, hogy vagy, hogy nélküled gondolkozni is boldogtalan, és örülök, hogy véled boldog lehetek. Fáj, hogy muszáj szeretnem téged, ha akarom, ha nem, és örülök, hogy téged szerethetlek.

A szeretet nyüg, teher akkor, ha nem birjuk viszonozni.

Vetélkedés. Szerelem idején az érzelmekben, utána a fájdalomban.

Várunk a szerelemre. Elképzeljük az első csókunkat (...), az első "szeretlek"-et, de sosem képzeljük el az első csalódást. Talán azért, mert még elképzelni is túl fájdalmas. De ha úgy vesszük, igazán a szerelem fájdalma változtat meg minket.

Mivel fizetem meg kínjaidat, amit miattam kellett elviselned, fájdalmadat, amely semmivel sem kisebb az enyémnél? Hogy segítsek neked elviselni a terhet, amelyet gyenge vállaidra vettél? Hogyan támogassalak az embertelenül nehéz úton, amelyre gondolkodás nélkül léptél nyomomban? Mit tennék, hová lennék, hogy élnék határtalan, önfeláldozó, tiszta szerelmed nélkül?

Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés (...), házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra. Müller Péter