Téma
Viszonzott szerelem idézetek
-
Amikor végzős hallgató voltam Princetonban, a következőképp magyaráztuk a "nyilvánvaló" szó jelentését, attól függően, hogy a matematika tanszék melyik tagja használta éppen. (...) Ha A professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy ha hazamész, és gondolkodsz rajta néhány hétig, akkor rá fogsz jönni, hogy igaz. Ha L professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy ha hazamész, és életed hátralevő részében ezen gondolkodsz, akkor lehet, hogy eljön a nap, amikor megérted. Ha C professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy az évfolyam már két hete tudja. Ha F professzor azt mondja valamire, hogy nyilvánvaló, az azt jelenti, hogy valószínûleg nem igaz. Raymond Smullyan
-
A legfontosabb döntés az életedben az, hogy kit választasz életed társának, hogy kit választasz gyermeked másik szülőjének. Persze a romantikának is meg kell lennie, hiszen a románc fontos, szép és mókás dolog. Csakhogy a szerető szív mellett szükség van egy tájékozott és megfontolt elmére is, amikor életed legfontosabb döntését hozod meg.
-
Annak valószínûsége, hogy az élet élettelen anyagból kialakuljon, egy, viszonyítva egy olyan számhoz, amelyben negyvenezer nulla van. Elég nagy szám ahhoz, hogy maga alá temesse Darwint az egész evolúciós elmélettel együtt. Nem volt ősleves, sem ezen a bolygón, sem másikon, és ha az élet nem véletlenül jött létre, akkor céltudatos intelligencia van mögötte.
-
Kétféle ijedtség létezik; legalábbis az én felfogásom szerint. A tévés ijedtség és az igazi ijedtség. Szerintem általában csak a tévés ijedtség szintjét érjük el. Például amikor a vérteszt eredményére várunk, vagy amikor a sötétben hazafelé sétálunk a könyvtárból, és arra gondolunk, hogy a bozótban rosszfiúk rejtőznek. Az ilyen szarságoktól nem rémülünk meg igazán, mert a szívünk legmélyén tudjuk, hogy a vérteszt negatív lesz, és hogy senki sincs a bozótban. Hogy miért? Mert ilyesmi csak a filmekben történik. Stephen King
-
Az evolúció elve körülbelül annyira központi szervező aspektusa a biológiának, mint amennyire az energiamegmaradás a fizikának. (...) Ha van egy központi elv, amihez ráadásul nem kell sok, (...) hogy mûködjön, csak környezet és öröklődés és változékonyság, akkor nemhogy nem az van, hogy ráerőltetjük, hanem kivonni nem tudjuk a biológiát ennek a hatása alól. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy milyen az óceán víz nélkül: az nem óceán. Ha szaporodóképes, változékony entitások egy változó környezetben élnek, akkor az evolúció.