Ugrás a tartalomra
Az evolúció elve körülbelül annyira központi szervező aspektusa a biológiának, mint amennyire az energiamegmaradás a fizikának. (...) Ha van egy központi elv, amihez ráadásul nem kell sok, (...) hogy mûködjön, csak környezet és öröklődés és változékonyság, akkor nemhogy nem az van, hogy ráerőltetjük, hanem kivonni nem tudjuk a biológiát ennek a hatása alól. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy milyen az óceán víz nélkül: az nem óceán. Ha szaporodóképes, változékony entitások egy változó környezetben élnek, akkor az evolúció.
Kapcsolódó idézetek
-
Az evolúció (...) a jövőbeli változásokért felelős mechanizmus, de az a vezérlő elv, amely érthetővé teszi, hogy az élőlények miért olyanok, amilyenek.
David P. Barash
-
Az élet lényegének megértéséhez a populációra, nem pedig az egyedekre kell fókuszálni. Az élet egy evolúciós jelenség, és az evolúció nem az egyénekre, hanem a populációkra hat. Az egyedek csak megszületnek és meghalnak. Ha az egyénre fókuszálsz, lemaradsz az élet legfontosabb jelenségeiről.
-
Az evolúció alapelve egy rendkívül egyszerû körkörös logikán alapul: aki hatékonyabban képes a génvariánsait a következő generációba juttatni, annak génvariánsai nagyobb arányban lesznek képviselve a következő nemzedékben. A test a gének célba juttatására szolgáló gépezet.
Boldogkői Zsolt
-
Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
-
Mivel az élőlények erőforrásai végesek, az evolúció során nem lehet tökéletes élőlény, mely minden körülmény között jól szaporodik. Ez a meghatározó oka az élővilág változatosságának.
Pál Csaba
-
A környezetnek, a természetnek mi is ugyanolyan szerves részei vagyunk, mint bármilyen más faj. Nem vagyunk, és nem is tudunk függetlenek lenni tőle, akármennyire is igyekszünk így tenni, vagy legalábbis ezt hinni. A mi életben maradásunk függ a bolygó élhető környezetétől, nem pedig a bolygó fennmaradása tőlünk.
-
Az evolúció kizárólag olyan dolgokon alapszik, amik szinte soha nem történnek meg. Minden születés egy potenciális fajképződési lehetőség, új fajok mégis csak nagyon ritkán, majd ha millió születésenként egyszer képződnek. A DNS szinte soha nem mutálódik - trilliárd másolásonként ha egyszer -, az evolúció mégis ezen múlik. Végy egy csomó rendkívüli eseményt - dolgokat, amik szinte sosem történnek meg -, válogasd szét őket pozitív, semleges és végzetes eseményekre, majd erősítsd fel a pozitívak hatását (ez utóbbi automatikusan megtörténik amikor replikáció és versengés van jelen), és evolúciót kapsz.
Daniel Dennett
-
Az evolúció mint folyamat nem túlságosan okos - ostobaságában azonban kitartó. Csakis a minden sarkon leselkedő ezerféle szörnyû halálos veszedelem túlélése számít, addig, amíg a génjeink biztonságosan átöröklődnek a következő generációra. Ha ez megvan, a feladat teljesítve. Ha nem, szívás. Magyarul, az evolúció nemigen utazik jóslásban. Ha egy tulajdonság előnyös számodra most, akkor kiválasztódik, függetlenül attól, terheli-e majd az ük-ük-ük-ük-ükunokáidat valami szánalmasan ósdi vonással. És ugyanennyire nem is díjazza az előrelátást: hát, ez a tulajdonság most hátrány, de milyen jól jön majd a leszármazottaimnak egymillió év múlva - ez teljesen hidegen hagyja az evolúciót. Nem gondos tervezéssel jut el az eredményig, hanem őrületesen nagyszámú éhes és vágytól felajzott organizmust szabadít a veszélyes és könyörtelen világra, és érdeklődve nézi, melyik bírja tovább.
-
Az evolúció változás a tudom-hogyan megismerhetetlen mindegyformaságból a valamilyes s általában megemlíthető nem-egyformaságba, folytonos összekapcsolódások s valamivé egyesülések révén.
William James
-
A laikus számára az evolúció a dinoszauruszokkal és a majom emberré válásával foglalkozik. Még a biológusok többségének is csupán történelmi dokumentum, magyarázat arra, hogy a dolgok hogyan jutottak idáig. Az evolúciót általában úgy fogják fel, mint ami megteremti azt a színteret, amelyben a viselkedés megjelenik. Valójában ez még a szereplőket is meghatározza. De, akár a vallásos álszentek, a legtöbb viselkedéskutató is beéri azzal, hogy vallja ezt a hitet, de mindennapi tevékenységében figyelmen kívül hagyja a szervező elveket. Úgy vélik, hogy az evolúció elindíthatta a dolgokat, de a világ tényleges jelenlegi mûködésében nincs szerepe.
David P. Barash