Zárkózottság idézetek

A nyomor körülményei között a nyomorkultúra kiszorítja az etnikus kultúrát.

Talán akkor jutott eszembe, Hogy ámítom csak önmagam S talán te is másra gondoltál, Míg rám borultál szótalan... Ady Endre

Tudtam én azt nagyon jól (...), hogy valami ismeretlen, bizonytalan, ködös felé indulok, hogy a kutya sem vár rám sehol, dédelgetően kitárt karok nem nyílnak felém, s hogy nem azért leszek mostantól fogva magányosabb, mert senki sem kísér a vonathoz, hanem mert azok az újságcímek, amelyeket az első külföldi állomáson rikoltoz majd a rikkancs, semmit sem fognak jelenteni számomra, mert az étlapon, amit a pincér az orrom elé tart, hiába keresem majd a szalontüdőt citrommal vagy a tojásos galuskát, nem lesz rajta, pedig ínyemnek ezek az ízek a megszokottak, ismerősök, s nem látok többet olyan sörösplakátot, amelyen jókedvû öregúr nagyot csíp a habzó korsókat körülhordó fiatal lány arcán. Ki fogja tudni, mi a hosszúlépés, és mi a házmester, melyik borbély fogja a kezembe nyomni a fakereten függő, tépett és ócska vicclapot, és egyáltalán ki fogja mesélni azt, hogy Kohn találkozik Grünnel, és azt mondja... Hát ez a haza? Az étlap, a borbély, a vicc? Nekem ez volt, és nem szégyelltem magam érte. Szobotka Tibor

Azt hitték ők, az ablakzárók, hogy kirekesztik a vért, a könnyet... Nem tudták, népünk szenvedését együtt viselni sokkal könnyebb.

Ki ez a nő? Ki vagy te? - kérdeztem magamtól. - Mi vagy, te csapzott hajú, izzadtan ziháló, karikás szemû izé? Reflexből mosolyra húztam a szám, mintha fotóznának, a jövőnek pedig illik erőt és reményt sugároznunk. Vagy mi másért kéne mosolyogni? Vagy így üzenünk magunknak, így hazudjuk azt, hogy de jó volt itt és most? Minek ez a baromság? Kinek mosolyogsz? Nekem? Engem nem tudsz átverni ezzel az erőltetett izommozgással a képeden. Ughy Szabina

Mind, ami benne volt, elmúlt, egyenként, és nincs több éjjel, nincsen csillag, csupán egy pince, amiből sosem menekülhet, és amiben másnak nem jut hely.

A hallgatás nem mindig jelent beleegyezést, sőt, legtöbbször csak arra utal, hogy az emberek nem mindig képesek azonnal reagálni. Paulo Coelho

Szerintem minden kórboncnok eleve gyûlöli a kövérséget. A kicsit is kövér embert sokkal gusztustalanabb és nehezebb boncolni, mint a soványat. A felhalmozódott zsír ráadásul valószínûtlenül sárga, mint a bonctermi köpeny. A kövér emberekben a zsírszövet nemcsak a hasfalon található, hanem a belső szervek is zsírosak, a beleket ölelő cseplesz is tiszta zsír, és eltakar mindent. Esküszöm, a fogyókúrára motiváló leghatásosabb eszköz lenne, ha a kövérek látnák, miként festenek belülről.

Mindig a kín volt ólmos ostorom, mindig magány a mély monostorom. Kosztolányi Dezső

A gondolatok önmagukat gondolják. Egyáltalán nincs is szükségük rád, éppen úgy, ahogy a test is magától teszi a dolgát.

A kemény jég számára a pára nem látható. Nincs is talán. Pedig nemcsak édestestvére, hanem ugyanaz, mint ő: víz. Csak más valóságban élnek. A jégkockának, ha olvadni kezd és elpárolog, lehet, hogy halálfélelme van. Azt hiszi szegény, hogy semmivé válik. Müller Péter

A legnagyobb mértékben szégyenletes az, hogy egy értelmes lélek oly istenien megépített házban lakozik, mint a test, és teljesen ismeretlen előtte annak pompás szerkezete. Robert Boyle

Mi sem vezérli gyorsabban kelepcébe az embert, mint ha önnön titkos vágyaira hallgat. Clark Ashton Smith

Sokan csodálkozni fognak, miként képzelhettem el ilyen lényt, aki minden hősömnél gyûlöletesebb. Sohasem lesz hát mit mondanom az erénytől csöpögőkről, akik a homlokukon hordják a szívüket? A "homlokon hordott" szíveknek nincs történetük; de ismerem a sártesttel elegyedett, rejtett szívekét. Francois Mauriac

Megvigasztaltam azokat, akik hozzám jöttek. Azt hiszem, ehhez értek én igazán. Van egy trükköm. Soha nem mondok vigasztaló szavakat. Mert rájöttem, hogy a vigasztaló szavaktól az emberek csak szomorúbbak lesznek. Inkább teszek értük valamit. Vagy sikerül, vagy nem.

Egyszerû ember voltam, egyszerû szavakkal, Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal. Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem, Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem: Születtem nyolcvan, éltem halálomig, De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. Children of Distance

Lehetséges, hogy mindannyiunkban rejtőzik egy kis szörnyeteg.

A legsötétebb az az ablak, amelyik egykor világított. Katarina Mazetti

A tradicionális iskolában a visszajelzéseket elnyomják. A tradicionális iskolában a gyerekek a maguk módján igyekeznek visszajelezni. Álmodozásba merülnek, a pad alatt olvasnak, vagy akinek ez nem elég, zavarja az órát.

A teóriák megkötik az alkotó kezét, ezért kerülöm a teóriákat. Alvar Aalto