Téma
Zárkózottság idézetek
-
Sárga madár kapaszkodik egy faágon. Hideg és gonosz a szeme. Alatta az ágon barackok, fonnyadó barackok, pödörödött, sárguló levelek a gallyak végén. A madár karmos lába úgy kapaszkodik meg az ágon, mintha fojtogatná, és ettől fonnyadtak meg a barackok. Amire rákapaszkodik, megfojtja... ahogy a hazugság megfojt mindent. Szilvási Lajos
-
S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ...Tûnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom ócska szobán. S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, - "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" - Tip-top! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan, - Reszketve, ijedten suttogom én el: - "Csak lassan, Csak lassan, okosan, Peti fiam!" Kaffka Margit
-
Nekem például a pasim nagyon sokszor mondja, hogy az, ami otthon zajlik, az maradjon köztünk. Arról ő soha, senkivel nem beszél, lehet ő bármilyen nagy érzelmi szarban... Most, hogy eljöttem onnan, nyilván egy nagy érzelmi válság zajlik benne: de nem beszél róla. Kettőnk beszélgetése sem úgy zajlik, ahogy szeretném, mert amikor felvetem, hogy beszéljen a problémáról, akkor azt mondja, hogy nem tud róla beszélni. Csernus Imre
-
Csöndesen múlatta az időt saját kis világában, melyben, ameddig a szem ellátott, a múlt emlékeivel teli zsúfolt régi csomagtartók vették körül. Kíváncsian és néha zavartan turkált ezekben. A csomagtartóknak körülbelül csak az egy tizede volt tele élénk és gyakran fájdalmas vagy kelletlen emlékekkel; a többi kilenctizedben pingvinek voltak, s ez módfelett meglepte őt. Amennyiben egyáltalán rájött, hogy csak álmodik, arra is rájött, hogy valószínûleg saját tudatalattiját fedezi fel álmában. Egyszer régen hallotta valahol, hogy az ember az agyának mindössze egytized részét használja gondolkodásra, és hogy akkor vajon mire való az a maradék kilenctized. Abban azonban biztos volt, hogy soha senki fel nem tételezné, hogy pingvinek tárolására. Douglas Adams
-
Ha állatokkal készít az ember felvételt, vagy olyan rosszul viselkednek, hogy az emberből tébolyult idegcsomó marad a végén, vagy olyan jól, hogy mindenki mást elhomályosítanak. Bármelyik történik a kettő közül, az ember csak rosszul járhat, nyerni nem nyerhet, és - alaposan megfontolt véleményem szerint - bárki ilyesmibe akar fogni, a barátai legjobban teszik, ha szelíden és határozottan a legközelebbi elmegyógyintézetbe szállítják. Ha hagyják, hogy végigőrjöngje a filmezést, a végén úgyis oda kerül, így csak elébe vágnak az eseményeknek. Gerald Durrell