Téma
Zárkózottság idézetek
-
Az valóban különös, mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad mindenféle úri lakásokba hívatlanul belépni; (...) s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem magával viszi egész olvasóközönségét, (...) s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak köszönne valaki, összejárják a pompás termeket - pedig tán kesztyû sincs minden olvasó kezén -, benézegetnek minden ajtón, kihallgatják a legtitkosabb beszélgetéseket, kritizálnak, jegyzeteket tesznek látottakról és hallottakról! Ez ellen valóban valami dekrétumot kellene hozni. Jókai Mór
-
Az igazán jó vendéglőnek a közönsége kevert, mint az orosz regényé. Kék blúzos vagy trikós emberek ülnek szmokingos urak és estélyi ruhás hölgyek mellett, akik színház előtt betérnek a szenvedélyüknek áldozni... A szenvedély párája kavarog a levegőben, mint az áldozat füstje... A szemek csillognak, az arcok kipirultak, a testek édes pilledtségben dőlnek hátra. Hevesi András
-
Csak a rossz könyvekben él két különálló tábor, csak ott nem érintkeznek egymással. A valóságban minden összefonódik. Csak a reménytelen senkik játsszák mindig ugyanazt a szerepet az életben, foglalják el mindig ugyanazt a helyet a társadalomban, vagyis azok mindig egyformák. Borisz Leonyidovics Paszternak
-
Megint benne voltak a drótok és csövek. Az üvegdoboz lecsukva. Nem mozgott. Fehérbe burkolva feküdt. Pihés volt a haja, egyenes szálú, sötét. Szerettem volna megérinteni, megérinteni a bőrét, érezni az ujjaimmal, milyen puha. A két kis keze szorosan ökölbe szorítva feküdt kétoldalt a feje mellett. Nem szóltunk semmit. Hallottam a saját lélegzetem, a szüleim szapora, ijedt lélegzetvételét mellettem. Hallottam, ahogy visszaszippantják a könnyeiket. Figyeltem. Erősen figyeltem, és a zajokon át egyszer csak meghallottam a kicsit, lélegzete finom, távoli sípolását, mintha másik világról jönne. Erősebben figyeltem, míg azt nem hittem, a szívverését hallom. Azt mondtam magamnak, ha elég erősen figyelem a légzését, vigyázok a szívdobbanásaira, nem hal meg. David Almond