A legtöbb ember átlagosan egy órát gondolkodik naponta. A többi huszonhármat szellemi tétlenség, reflexek és az agyvelő gépies motyogása tölti ki. De a nyomorgó folytonosan gondolkodik. Pillanatnyi szünetek után újra és újra nekilódulnak a céltalan gondolathullámok, hogy azután, ezer ízre marva és tépve magukat széjjel, véres esőként hulljanak a lecsüngő fejre vissza.

Kapcsolódó idézetek

1. Becslések szerint naponta mintegy hatvanezer különálló gondolat fordul meg a fejünkben. A valódi probléma az, hogy ugyanaz a hatvanezer gondolatunk van ma is, ami tegnap volt! Wayne Dyer
2. Sok ember semmire sem megy a munkájával, mert túl sok időt tölt a munka végzésével. Időnként fel kell emelnünk a fejünket, hogy körülnézzünk. Észrevehetjük, hogy a csorda továbbvándorolt, miközben mi buzgón legelésztünk, és most ott állunk egyedül, elfelejtve.
3. Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet. Benyák Zoltán
4. Sose jó az, ha az embernek túl sok ideje van az agyalásra. Olyankor az ember mindenfélét kitalál, amivel tönkrevághatja az eredeti tervet. Elmore Leonard
5. Az ember nem csak azért töri a fejét, hogy helyes gondolatai legyenek, hanem azért is, sőt gyakran főleg azért, hogy akarva-akaratlanul rátörő, képtelen gondolatokat végiggondolja. Alberto Moravia
6. Az ember úgy is élheti az életét, hogy folyamatosan elszalasztja a pillanatokat. A saját kis buborékunkban elvágjuk magunkat azoktól az apró szépségektől és örömöktől, amelyekért érdemes élni. Ha nem figyelünk oda, akkor a testünk és az elménk egymásnak ugrik. Ördögi körbe hajszolja egymást: a negatív gondolatok a szervezetben stresszreakciót váltanak ki, a stressztől pedig az agyunk hiperérzékeny lesz a veszélyre, ami fokozza a stresszt, ettől még negatívabban gondolkozunk, és így tovább.
7. Egy átlagos ember 27 375 napig él. Ennyi jut, ha mázlink van. 27 375 nap. Először ez egyáltalán nem tûnt hosszú időnek, de ha belegondolsz, hány napra emlékszünk az életünkből? A legtöbb nap csak eltelik észrevétlenül, eseménytelenül lepereg. Csak azokra a napokra emlékszünk, amikor valami fontos történik, valami csodálatos vagy tragikus. A legtöbb nap csak úgy elröppen, számomra legalábbis. Elvesznek a napi rutinban, a suliban vagy mindkettőben. Úgy tûnik, hogy az életünk elfeledett napok sorozata. Mindent későbbre tartalékolunk, hogy boldogan élhessünk később. Utazz! Később. Találj párt! Később. De minden megváltozhat egy csapásra. És mindaz, amiről lemaradsz, kristálytisztává válik.
8. A mókus agyában nem sok minden történik. Amit nagy vonalakban "a mókus agyának" nevezünk, annak nagy része csak egy dologgal foglalkozik: az élelemmel. Az átlagos mókus ilyesmiken gondolkodik: vajon mit lehet itt enni? Ez a gondolat ismétlődik ezután némi változtatással (pl.: Hol az ennivaló? Haver, állati éhes vagyok! Az ott egy ételdarab? és Van még kaja?) úgy napi hat-hétezerszer. Kate DiCamillo
9. Az agyad szüntelenül dolgozik, és csak rajtad áll, hogy ezt összevissza teszi-e, vagy pedig az általad kijelölt célok mentén. Ha nem regulázod meg a gondolataidat és a képzeletedet, nem is fogod a lehető legjobban érezni magad. Richard Bandler
10. A gondolkodás célja az, hogy ne gondolkodjunk. (...) A gondolkodás energiaigényes mûvelet, ilyenkor sok energiát használunk fel. Tehát amikor gondolkodunk, igyekszünk a lehető legrövidebb ideig gondolkodni, majd visszatérni robotpilóta üzemmódba. Életünk több mint 95%-át robotpilóta üzemmódban töltjük. (...) Mikor az agyunk robotpilóta üzemmódban van, számolnunk kell azzal, amit a tudósok mentális rövidlátásnak hívnak. Ez más néven csőlátást jelent. Akik csőlátásban szenvednek, bajban vannak, mert nem tudják felmérni saját teljesítményüket. Ez az oka annak, hogy sok ember éli le az életét úgy, mint egy középszerû autóversenyző, aki ül az autójában, nézeget a visszapillantó tükörbe, figyeli a versenyt, és annyira lemarad, hogy azt hiszi, ő az első.