Boldogkői Zsolt

Ha egy orvos - vagy álorvos - udvarias és mosolyog, az még nem jelenti azt, hogy hatásos is a terápiája.

A szerelem egy olyan különleges gyertya, mely gyorsabban fogy, ha csak az egyik végén ég.

Közel húsz év elég hosszú ugyan ahhoz, hogy a fiatalságunk elszálljon, de ennyi idő alatt kapcsolatok lényegileg nem változnak. A tudomány és a technika viszont két évtized alatt óriási tempót vehet, persze ha a butaság és előítéletesség nem akadályozzák a fejlődést.

A modem korok embere tovább él, mint amennyi időre eredetileg tervezve lett, s így tulajdonképpen a szavatossági idő lejárta után is használja a testét.

Az emberek tudatalattija még valahogy elfogadja, ha csupán megvizsgáljuk az örökítő anyagunkat, de hevesen tiltakozik az ellen, ha meg is akarjuk változtatni azt.

Valamilyen oknál fogva az ember néha kirekeszti agyából a racionális gondolatokat, ha saját maga lenne a vizsgálat tárgya.

Egy racionális alapon mûködő társadalom mûködőképesebb, mert boldogabb emberekből áll.

Autentikusnak tekintetett emberek hamis igehirdetése az egyik legártalmasabb tevékenység.

Az ember (...) érdeklődőnek születik. Ezt az érdeklődést öli ki az iskola, mivel nem probléma-centrikus oktatást folytat. Motiválni kell az érdeklődés és a kíváncsiság fenntartásához.

Az ember a gondolatai elé tesz egy láthatatlan szûrőt, amit agyunk a prekoncepció hálójából szőtt. Azt hisszük, vélekedésinket a világ dolgairól a puszta logika határozza meg, s nem az előítéleteink. Sajnos ebben tévedünk, gondolatainkat ugyanis az érdekeinkhez igazítjuk.

Az intelligenciánkra vagyunk büszkék, hiszen ebben különbözünk az állatoktól. Érdekes módon mégis buzgóbban mérjük össze a képességeinket a különféle sportokban, pedig az állatok erősebbek, gyorsabbak és ügyesebbek, mint mi vagyunk.

Az intelligencia az a sajátosságunk, amire talán a legbüszkébbek vagyunk - még akkor is, ha mi magunk nem rendelkezünk vele személyesen.

Az igazságon túli világban az irracionalitásra épülő narratívák dominálnak a tényeken alapuló gondolkodás felett, melynek ártalmassága nem csupán a tudomány, hanem a természet, a gazdaság, az egészség, a politika, a kultúra és a közösségi élet területein is megnyilvánul. Még nem világos, hogy ez az objektív valóságot elnyelni készülő árnyékvilág csupán egy az időnként felbukkanó anomáliák közül a történelem tér-idő szövetében, vagy az emberiség végleg az intellektuális hanyatlás korszakába lépett.

Az emberi elmével egy alapvetően új entitás jött létre: fény gyúlt általa a fizikai világ sötétjében. Az önmagára ismert anyag elámult a létezés csodáján, de meg is rettent annak mulandóságától. Hogyan lehet elfogadni a megsemmisülés gondolatát egy életösztön által determinált lénynek? Van-e értelme a létnek, ha idővel porrá válik minden? Létezik-e morális iránytû a jó és a rossz elkülönítéséhez, ha az erkölcsi értékek nincsenek kőbe vésve és nincs egy felsőbbrendû létező, aki számontartaná azok betartását?

Nem tudni (...), melyik a rosszabb: a valódi vagy a megjátszott ostobaság.

A tehetséges vezető rátermett beosztottakat választ, a tehetségtelen klientúrát épít.

A demokrácia sérülékeny, mert nem súlyozza az intellektuális teljesítményt.

Korunk fő jellemzője az irracionalitás masszív nyomulása a közösségi platformok virtuális világából a valós életterekbe. Az arrogáns tudatlanság nem csupán a tudomány tekintélyét sérti, hanem veszélyezteti a globális természeti, gazdasági, egészségügyi és politikai kihívások kezelését, a társadalmi együttélést, sőt, civilizációs alapértékeinket is. Valamit tennünk kell, különben elveszíthetjük a visszaút kulcsát az értelem világába.

A modern civilizáció nagy kérdése, vajon az értelem képes-e felülkerekedni a romboló ösztöneinken.

A civilizáció szelídíti ugyan az embert, de bizonyos periódusokban énünk gonosz része - tömegeket megkísértve ősi ösztöneik által - kísérletet tesz az eddig megszerzett vívmányaink semmissé tételére.