Boldogkői Zsolt

Noha az internet a véleményszabadság kifejezésének igen fontos eszközévé vált, a gondolatok demokratizálódása a tudás értékének társadalmi szintû amortizációjához vezetett. A tudományos és racionális gondolkodás tekintélye zuhanórepülésbe kezdett, az igazság és igazságosság fogalmait pedig a feléledt csoportösztön szaggatja éppen darabokra.

Korunk groteszk paradoxona, hogy míg a tudomány szédítő ütemben tárja fel a világ titkait, addig, ezzel párhuzamosan, a tudatlanság térnyerése zajlik a társadalmi gondolkodásban. A tudományellenesség és az irracionalizmus politikába való benyomulása a modern nyugati civilizáció alapértékeit veszélyezteti.

Az ember tipikus sajátja, hogy nem foglalkozik a bajjal, amíg az be nem üt.

Nem tudjuk, tanulunk-e a krízisből, és racionalizáljuk a társadalmat, vagy a szembenézés helyett még nagyobb válságokba sodorjuk magunkat. Egyik oldalról itt lenne a lehetőség a modern technika és tudomány eredményeinek adaptálására, a társadalom, a gazdaság, az oktatás mûködésének jóval hatékonyabb megszervezésére. A másik oldalról viszont a történelmi tapasztalat azt súgja, hogy a krízisek felszabadítják az ordas eszméket, melyek készen állnak a hatalom gyeplőjének átvételére.

Az irracionális erőszak soha nem oldja meg a krízist, hanem mélyíti, s végül elbukik. A kérdés csupán az, hogy mikor és mennyi áldozatot hagy maga után.

Ne parázzuk túl a genetikát; a jövő orvoslásának legfőbb eszközével állunk szemben.

A vallás (...) nem rendelkezik semmilyen eszközzel, melynek segítségével hiteles információkat lenne képes szolgáltatni.

Tudományos bizonyítékok nélkül semmi nem garantálja hitünk igazát.

A modern orvoslás jótékony az egyén számára, de hosszú távon káros az emberi populációra nézve, hiszen kikapcsolja a természetes szelekciót, ezért az előnytelen mutációk feldúsulnak a genetikai állományunkban.

Manapság az internet lehetővé teszi, hogy mindenki kifejthesse véleményét, ha értékes, ha nem. A butaság szabadon szerveződhet a közösségi hálón gyakran a média hathatós támogatásával. E problémát általánosabb kontextusba is helyezhetjük: az észszerû és az irracionális gondolkodás feszül egymásnak, gyakran ugyanazon koponyán belül.

Nem valódi az a szabadság, amely nem a szentszövegek által megkövetelt döntések esetén az idők végezetéig tartó túlvilági kínszenvedést eredményez.

Ha valamilyen elképzelést bizonyítékok helyett hit útján teszünk magunkévá, akkor nem leszünk képesek a hamis és az igaz szétválasztására, s intellektuális eszközünk sem marad a téves eszméktől való szabaduláshoz.

A tudományos álláspont tiszteletben tartja az egyén hitét, de nem veszi komolyan a vallás állításait. Ha nem így lenne, akkor nem távoli világokban keresnénk az élet és az intelligencia nyomait, hanem itt a Földön próbálnánk meg az angyalokat vagy a sátánt felkutatni, megkísérelnénk felvenni a kapcsolatot a Mindenhatóval, illetve vizsgálnánk a lélek halál utáni sorsát. De nem tesszük. Nem véletlenül.

A tudomány kapuja valamennyi kérdés előtt nyitva áll, a vallásé viszont hosszú évszázadok óta zárva van, mivel szent tanai megkérdőjelezhetetlenek.

A gyermekeknek olyan vallása lesz, amilyenre a szülei nevelték őket, a szülők pedig a saját elődeik hitét viszik tovább. Nem mi magunk győződünk meg tehát felnőtt fejjel egy adott hit igazáról, hanem az a földrajzi régió határozza meg a vallásunkat, ahová születtünk.

A tudomány önkorrekcióval rendelkezik, a hibás elméletek előbb-utóbb eltûnnek a süllyesztőben, szemben a szentszövegekkel, ahol a tarthatatlan állítások inkább metaforává szelídülnek, vagy egyszerûen szemet hunynak az ellentmondások felett.

Az irracionalizmus képzeletbeli világokat teremt, amelyeket téveszmék és konspirációs elméletek uralnak. Ezzel szemben a racionális gondolkodás a tények tiszteletén és a logikus érvelésen alapul. Az irracionalitás primitív ösztönöket szít, szemben az értelemmel, amely képes a problémák felfogására és megoldására, legyen az tudományos, társadalmi, erkölcsi vagy magánéleti. A tudomány lényegében rendszerbe szedett racionalizmus.

A vallás bármiféle kritikája ellenérzést vált ki, rendszerint még a vallástalanok körében is. Fontos azonban elkülönítenünk az egyén hitének tiszteletben tartását attól a ténytől, hogy a vallás és a modern tudomány számos pontban ütközik egymással. Ez utóbbi egy megvitatandó kérdés, még ha gyakorlatilag széleskörû társadalmi egyetértés is van ennek ellenkezőjéről, állítván, hogy két különböző területről van szó, s jobb, ha békén hagyják egymást.

A vallás ellentmondásainak és a tudománnyal való ütközésének nyilvános elemzése még ma is tabutémának számít, ami lényegében a tudás szent kérdésekben való alkalmazásának elutasítása.

Az emberi elme fontos sajátsága, hogy ragaszkodik a nézeteihez, és közben nem veszi észre, hogy azok igen gyakran mások gondolatainak puszta asszimilációi.