Boldogkői Zsolt

Noha mi vagyunk az egyetlen faj, mely intelligenciája révén elvileg képes felülemelkedni a különféle meghatározottságain, mégis sokkal inkább pszichológiai gépezetként, mintsem autonóm gondolkodóként viselkedünk.

A modern civilizáció lényege a normák folytonos változása. Nem kell tartanunk ettől, vagy ha igen, hát óvjuk a saját normáinkat, s hagyjunk békén másokat.

Kérdés, létezik-e biológiai alapja a női szerepnek. A válasz igen. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ha egy nőnek képessége és ambíciói vannak ettől eltérő tevékenységre, igazságtalan azzal érvelnünk, hogy a konyhában a helye. A férfi ősi szerepe a vadászat, mégsem elvárás, hogy puskával a kezükben járják az erdőt.

A modern emberi elme a civilizációs fejlődés eredménye; enélkül nem sokban különböznénk egy főemlősközösségtől.

A tudományos ismeretterjesztésnek igen erős korlátai vannak, a téveszmés nézeteknek ugyanis nem elsősorban az ismerethiány az oka, hanem az a tény is, hogy gondolkodásunk pszichológiailag meghatározott.

A filmekben az igazság melletti kiállást a nézők osztatlan szimpátiája kíséri, a valós élet azonban sokkal nehezebb morális és emocionális terepen zajlik. Azok támadnak, akikért harcol az ember, s még a szövetségesektől is nehéz méltányló szavakat kapni.

Egyszerû polgárként természetesnek veszem a világot, kutatóként viszont döbbenten szemlélem azt. Elképesztő maga a létezés, az anyag, az emberi tudat, és minden, ami körülvesz bennünket. Bizonyos törvényszerûségeket képesek vagyunk felfedezni, de a legmélyebb szinten nem értjük a dolgok lényegét, pedig ott nagyon érdekes összefüggések lehetnek. Ilyen globális nézőpontból a mindennapi gondok semmiségnek tûnnek. Érdemes néha kiszakadni a szürke hétköznapból a tudomány által.

A társadalmi létünk nem írja felül a biológiai küldetésünket, az ezt megvalósító genetikai és agyi apparátus máig jelen van és irányítja a viselkedésünket.

A civilizációs fejlődés egyik fontos jellemzője a biológiai örökségünk destruktív formáival való leszámolás, illetve a pozitív hatásúak társadalmi elfogadottságának megerősítése. Míg korábban az idegen törzsek/népek lemészárlása hőstettnek számított, ma a jog és az átalakult moralitás megfékezi ezeket. Sőt, ma már az állati életet is paragrafusok védik. A fejlett államok óriási lépéseket tettek a más bőrszínûek, vallásúak és szexuális orientáltságúak, valamint a nők és a gyermekek elnyomása ellen, amit nem homályosít el az a tény sem, hogy jelenleg éppen egy anti-demokratikus és anti-humanista ellenforradalom zajlik világszerte.

Az evolúció alapelve egy rendkívül egyszerû körkörös logikán alapul: aki hatékonyabban képes a génvariánsait a következő generációba juttatni, annak génvariánsai nagyobb arányban lesznek képviselve a következő nemzedékben. A test a gének célba juttatására szolgáló gépezet.

A legtöbb jelenlegi és korábban létező vallás szerint valamilyen isten teremtette a Világegyetemet, az életet és az emberi tudatot, aki napi rendszerességgel beavatkozik a dolgok menetébe, különösen, ha fohászkodunk hozzá. A tudományos gondolkodás elveti ezt a szcenáriót, s igen burkoltan a vallást téveszmének nevezi, rendszerint nem a saját nevében, hanem gyáván, az ateizmus leple alá rejtőzve. Valójában az egyes vallások is téveszmének tartják az összes többi vallást, a tudomány ehhez a nagy számhoz csupán egyet hozzáad.

Sokan, az egyértelmû állásfoglalás helyett az agnoszticizmus álláspontjára helyezkednek, azt állítván, hogy sem a létezést, sem a nemlétezést nem tudjuk bizonyítani. A helyzet azonban az, hogy korántsem egyenrangú állításokról van szó, hiszen a létezést kell igazolni, nem pedig a nemlétezést.

Míg a szabad vallásgyakorlás és az egyén hitrendszerének tiszteletben tartása a modern társadalmak támogatandó értékei, addig magát a vallást, főként annak tudománnyal kapcsolatos állításait nem szabadna tabutémának tekinteni, hiszen nem csak a pro, hanem a kontra érvek is a szólásszabadság részei.

A tények (...) nem függenek attól, mit gondolunk róluk, legfeljebb azt tehetjük, hogy tapintatosan elhallgatjuk őket, ha kellemetlenek.

A gének nem Marionett-bábuként mozgatnak bennünket, hanem inkább ösztökélnek vagy óvnak bizonyos cselekedetektől.

Az emberi elme alapvetően egy érdekek által vezérelt, az általános erkölcsi és tényszerû igazságok iránti igen érzéketlen gépezet. Az érdekek gyakran elfedik egy helyzet valós mivoltát, vagy ha fel is ismerjük azt, könnyen gyártunk ideológiát, hogy felmentsük magunkat az igazsággal való szembesülés racionális terhétől és erkölcsi felelősségétől.

Az emberi psziché sajátja, hogy problémák esetén hajlamosak vagyunk becsukni a szemünket, és azt gondolni, ezzel el is múlnak azok. Egy másik léleknyugató módszer a különféle tényeket nélkülöző, logikátlan érvek magunkévá tételén alapul.

A modern világ túl komplex ahhoz, hogy egyetlen ember megértse annak minden releváns aspektusát. Kihez forduljunk megbízható információk ügyében? Autentikus személyeket és csoportokat keresünk a válaszokért. A kőkorszaki megoldásokra adaptálódott elménk magas tekintéllyel rendelkező személyeket keres. Ilyenek pl. a modern világ celebritásai, akiknek reputációját már nem a törzs, hanem a médiamegjelenés adja. E jelenséget ismerik a cégek, ezért reklámoztatnak velük fût-fát, pl. hatástalan készítményeket. A csoport korábban a kollektív tudás forrása volt. Ma nem csak beleszületünk, hanem meg is választhatjuk, hová tartozunk. Egy ideológia alapján szerveződött csoportban azonban az igazságot felülírhatja a hovatartozás. A tudomány e presztízs- és konformizmus-alapú elfogultságoktól sokkal jobbat tud: megbízható tudást állít elő.

A válságok előhozzák az ember rosszabbik énjét: egy zaklatott társadalom nem megoldásokat keres, hanem felelősöket, azokat sem jó helyen.

Az internet előtti világban a hamis eszmék egy jelentős részét kiszûrték a nyomtatott és az elektronikus médiába jutás előtt. Ma szinte bármilyen zavaros nézet képes láthatóvá válni és jelentős híveket toborozni maga köré. A képzetlen elme az egyszerûen felfogható elképzeléseket fogadja el autentikusnak, mivel a tudomány összetett mondatai nem képesek átjutni a megértése küszöbén.