Csányi Vilmos

A világ minden létezőjének, jelenségének megvan a maga természetes létezési ciklusa. Keletkezik, megszületik, van, azaz él, és elmúlik. Ez igaz az egészekre és igaz a részekre is. Miért éppen az emberiség lenne kivétel?

A szabadság a lehetőségek közötti okos válogatás, ha a szabadság nevében természeti törvényekkel próbálunk szembeszállni, az nemcsak illúzió, hanem ostobaság is.

Ha valaki nem tekinti tulajdonának a természetet, hanem érzi, hogy annak csupán értelmes része, könnyen el tudja dönteni, hogy mit szabad és mit nem.

A közösségek kultúrája olyan, mint egy-egy szép állat. Minden része valami hasznos célt szolgál, és alá van rendelve az egésznek.

A városi kultúra a saját szempontjai, a saját elfogultságai alapján ítél meg másokat, és valójában mindenfajta megítélés, a jónak és rossznak latolgatása, kultúrafüggő dolog. Nagyon kevés olyan érték van, ami minden kultúrában megtalálható. Ezek legtöbbje biológiával kapcsolatos, mint az élet tisztelete, a gyilkosság, kínzás elítélése vagy éppen a szülők tisztelete.

Úgy a legkönnyebb elnyerni valaki rokonszenvét, ha alkalmat adunk arra, hogy teljesítse valamilyen kérésünket. Ha segítek valakinek, azt rokonszenvesebbnek látom, hiszen segítek neki.

Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen. És amikor az utolsó lélegzetét veszi, akkor úgy emlékezzen vissza, hogy ezt érdemes volt végigcsinálni.

A világon mindenhol, nálunk is, egyre gyakrabban érik támadások a tudományos világot. (...) Sokszor azonban a tudomány gyakorlatától nagyon távol állók, jogászok, botcsinálta filozófusok, saját szakmájukat sohasem mûvelt fizikusok a tudományok illetékességét, a tudomány egészét vonják kétségbe. Teszik ezt egy olyan korban, amely kizárólag a tudományok aktív mûvelésének köszönheti korszerû mezőgazdaságát, erőmûveit, közlekedését, kommunikációját, gyakorlatilag a közel hétmilliárdos emberiség elemi létfeltételeit.

Sokan gondolják azt, hogy az ember az élőlények osztályozása során nem is kerülhet az állatokkal egy osztályba, mert az egész élővilágtól elkülönül. A modern tudomány ezt a nézetet semmivel sem tudja alátámasztani. Az élővilág egységes, és az ember is az állatok birodalmának tagja, az emberszabású majmok pedig a legközelebbi rokonaink.

A nagy felfedezések nem abból születnek, hogy magunkba mélyedünk, elgondolkodunk és kitaláljuk, hanem abból, hogy megfigyelünk valamit, gondolkodunk, következtetünk, a legtöbb esetben rosszul, változtatunk, megint figyelünk és gondolkodunk, és ennek a ciklikus viselkedésnek, kutatásnak is hívhatjuk, az eredménye lehet valamiféle bizonyítható találmány.

Mikrobiológiai ismeretek nélkül mindenki azt gondolja, hogy a világ növényekből, állatokból és emberekből meg gépekből áll, eltekintve a néha előforduló láthatatlan apró valamiktől, amik fertőző betegségeket okozhatnak, de ezeket ritka véletlenszerû eseményeknek tartjuk, azt gondolhatjuk, hogy a láthatatlan valamik is ritkák. A világ nem ilyen. A legkülönfélébb baktériumok nemcsak léteznek valahol, hanem tele van szórva velük a talaj, a levegő, a természetes vizek, a tárgyak, az élelmiszerek, a kezünk, az ágyunk, mi magunk is.

Az ember úgy változtatta meg a környezetét tárgyaival, technikáival, ami alkalmatlan az ember mint biológiai lény normális életére. Lehet erről azt állítani, hogy mekkora mértékû haladás, meghaladtuk biológiai múltunkat, de meg kéne fontolni, hogy az adott genetikával rendelkező testünket is meg kívánjuk-e haladni, mert anélkül nehéz lesz továbblépni.

Az intelligencia rendszerelméleti definíciója (...) úgy szól, hogy "intelligens egy rendszer, ha viselkedése elősegíti megszakítatlan létezésének folyamatát", vagyis értelmes vagy, ha lenni igyekszel, mint ezt már a költő is régen megállapította.

A kíváncsiságnak mindig jelentős ára van, néha némi haszna is.

Az emberi elmének különös tulajdonsága, hogy ismeretlen veszedelmekkel is képes szembeszállni, mert jó megfigyelő, és a megfigyelései alapján képes az eseményeket saját hasznára módosítani, amihez nem szükséges, hogy pontosan értse, mi miért történik.

A törvény, amit "Morgan kánonja" néven is emlegetnek, így szól: nem szabad bármely állati akciót magasabb rendû mentális kapacitással magyarázni, ha az megmagyarázható egy alsóbbrendûvel is. Vagyis az állati viselkedés jelenségeinek vizsgálatánál keressük mindig a lehető legegyszerûbb magyarázatokat. Bonyolult gondolkodási folyamatok helyett az egyszerûbb reflexeket, asszociációs tanuláson alapuló válaszreakciókat stb.

A tudományos tények bonyolult szociális konstrukciókban születnek, amelyben az emberi elme minden apró álnoksága kimutatható, ha alaposan körülnézünk, de ha egy ilyen szociális konstrukciót, amikor azt már tabletta formájában árulják, bevesz az ember, akkor nagyon sok esetben meggyógyul.

Ahhoz, hogy az ember a gyorsan változó világban meg tudja tartani a helyét, nagyon szabadon kell gondolkodnia. Mindenféle morális, szociális és kulturális kötöttségtől mentesen. És persze abban a tudatban, hogy bár mindent el tudok képzelni, nem mindent csinálok meg. A lényeg az, hogy felismerjem, amit én gondolkodási szabadságnak nevezek: hogy ami az én fejemben van, az nem a valós világ mûködési szabályai szerint létezik, hanem az én szabályaim szerint. A valós világ olyan, amilyen, és én csak kerülgetem a korlátokat, és keresem a kerülőutakat.

Csak a természettudományos módszer alkalmas arra, hogy a hiedelmek és a valóság biztos kapcsolatát felfedezzük.

A kultúra a szabadság és a korlátok funkcionálisan összehangolt rendszere, amelyben bizonyos dolgokat elvárnak, másokat meg tiltanak - de mindez megkerülhető. Ha az ember valamit nagyon el akar érni, megtalálja azokat a kultúra által engedélyezett utakat, amelyek sokszor kerülőutak, sőt a választásuk sokszor visszalépést is jelent, illetve olyan dolgok elfogadását, amelyeket egyébként nem szeret az ember. De ha nagyon szeretnék elérni valamilyen célt, akkor képes vagyok rá, mert minden kultúra határai átjárhatók. Csak ehhez el kell különítened egymástól a kultúrát és magadat. Talán ez a legfontosabb ebben a dologban: hogy az ember el tudja-e különíteni saját magát a hiedelmeitől.