Csoóri Sándor

A halálnak is van stílusa. Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen. Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.

Ide várlak ebbe az idegen faluba. harangoznak s már nyílnak a törpe margaréták. Elindulnak az első méhek is földközelben, mint fáradt aranyásók.

A lélekben szabad ember még az ellenfelei közt is fölemelt fejjel sétálhat.

A háború a legegyetemesebb marhaság. Mocsok, téboly és ízléstelenség! (...) Lehet-e más érve az embernek, ha egy szép napon megtudja, hogy a reggeli teája és zsíros kenyere mellé, bármelyik pillanatban nyolcvan tonnányi robbanóanyagot is fölszolgálhat a világ?

A mesében minden megtörténhet. Ahogy az életben is.

Boldog a szemem, hogy a fák csúcsán bolyonghat, Boldog az agyam, hogy a mindenséget elképzelheti.

Olyan az életünk, mint ez a születésnap. Menetrendszerûen megérkezik, vidáman vagy nyavalyogva eltöltjük, s másnapra vége. S amit újrakezdünk, másnapra annak is vége. Nem ragadnak össze a napok, csak összekoccannak. Nem ragadnak össze az események, csak egymás mellé rakódnak.

A kő sosem lehet csak kő, a madár sosem lehet csak madár, mert amelyik a férgek és bogarak egykedvû gyilkosa, az ember számára gyöngédség, virradati kiáltozás.

Építkezni csak jó lelkiismerettel lehet. Ez mindenre vonatkozik.

Hinni valamiben még nem megoldás, de a megoldás kezdete.

De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna.

Más időben élünk, mi emberek, mint a Föld, más évszakokat szülünk, más részvétet, más ijedelmeket.